Csengebubus kalandos hétköznapjai

Ovis évzáró

2011-06-11T13:50:00.002+03:00

Hogy egészen aktuális és naprakész legyen a dolog, íme néhány kép a tegnapi ovis évzáróról. Én voltam a fehér pillangó!

Farsang

2011-06-06T13:57:00.002+03:00

A kis tigris majdnem tökéletesen elmondta a versét (2 nevet felcserélt, így a vers nem rímelt, de nem baj, jövőre pumikli lesz, úgyis szereti a kínrímeket :D)

A ki balerina

2011-06-06T13:53:00.002+03:00

2011.05.27.
Balettke - évzáró, Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem Dísztertme

Nem pótoljuk...

2011-06-06T13:40:00.001+03:00

... az elmaradásainkat, mert nem tudjuk. A lényeg, hogy sűrű, sok munkával, sok eseménnyel telt hétköznapok vannak a hátunk mögött. Néhány fontosabb eseményről azért szeretnénk beszámolni, ha nem is fontossági, vagy időrendben... egyszerűen csak úgy.

Kicsi vagy nagy?

2010-08-30T18:56:00.003+03:00

Nagyon érdekes beszélgetést folytattunk a minap. Sétáltunk a városban mikoris Csenge felvezette a kérdést.
Cs: - Anya, én már nagy vagyok, igaz?
A: - Igen Csengus, te már egy hároméves nagylány vagy.
Cs: - Akkor járhatok már egyedül az utcán?
A: - Nem, ahoz azért még kicsi vagy?
Cs: - Kicsi vagyok?
A: - Igen, ahoz még kicsi vagy.
Cs: - Akkor miért nincs már cumisüveg?

A minap sétaáltunk a városban. A nagy melegben megszomjazott. Menet közben ugyebár nem iszunk, így leültünk egy utcai virágtartóra. (Tudjátok, olyan hatszögletű, kavicsból és betonból készült kommunista csökevény)Nézi, nézi, egyszercsak megszólal:
- Anya, nézd, ez szezámmagos. Olyan a mintája, mint a szezámmagos kiflimnek.

A nagyapusnál beragadt a zár. Persze legrosszabbkor, amikor mennie kellett valahova. Csenge ott lábatlankodott.
Cs: - Tata, segíthetek megjavítani a zárat?
T: - Segíthetsz, de nem hiszem, hogy tudsz.
Cs: - De tata, nekem két olyan ügyes kezem van!!!

Telefonon beszél a Dédimamával:
- Gáldédi, te tudsz ugrálni? Én tudok, nézd: (kezében a telefonnal, pároslábbal elkezdett ugrálni)

Augusztus 20

2010-08-25T15:17:00.008+03:00

Tudom-tudom, kimaradtak a szülinapi besázmolóim. Ígérem még a héten pótolni fogom őket. De először egy kis képes, rövid besázmoló az elmúlt hétvégémről. Csütörtök déluán indultunk apa rokonaihoz Debrecenbe. Ott volt ugye Bélus és Enikő, és a lányok. Azaz csak Renivel találkoztunk. Reni most megy gimnáziumba (bármi is legyen az) és nagyon szépen tud táncolni.
Hogy miért is mentünk? Mert sok szép virágot akartunk látni. Nomeg Renit táncolni.
Szóval péntek reggel elindultunk a Stadionba. Elmentünk az állatkert és a vidámpark mellet - legközelebb nem fogom megengedni, hogy csak úgy elsétáljunk mellette - majd egy nagy kirakodóvásárt is végigsétáltunk, még ugrálóvárak is voltak ott, és már meg is érkeztünk a stadionba. És jöttek, csak jöttek az érdekességek: régi autók, motorok, lovak, huszárok, gyönyörűen kidíszített virágos kocsik, táncosok, és zenekarok. Hát nem is tudtam igazán dönteni mi tetszett a legjobban. De nem is szaporítom tovább a szót, nézzétek meg inkább a képeket:

Bizony, Mátyás királyt Nagyvárad városa, azaz az én otthonom jelenítette meg!

Khm, igen, még a kukáskocsi is ünneplő virágdíszbe burkolózott...

Ő Renáta, a másod- vagy harmad-unokatesóm... a lényeg, szépen táncol!

Este közelebbről is megnéztük a kocsikat, a táncosokat:

És persze a tüzijátékot is! Legközelebb ti is nézzétek meg!

Szombaton esküvő

2010-07-27T18:37:00.004+03:00

Már egy bő hónapja tudom hogy menni fogunk a Sanya és az Orsi esküvőjére. Vettünk is szépruhát, Olgimamáéktól már a szülinapom előtt megkaptamaz ajándékomat, ami egy nagyon szép cipő volt, és már készülhettünk is! Nagyon jól éreztem magam. Ott voltak a gyerekek, meg a vendégek, és a vőlegény meg a menyasszony is, a menyasszonynak volt fátyla is. És sokat táncoltunk, és játszottunk. Csak sajnos este 10 után nekem haza kellett jönnöm. Olgimamáknál aludtam. De azért higgyétek el, nagyon jó buli volt:
(ha sok kép nincs szemből, vagy meglehetősen elmosódott, az nem a véletlen műve: folyamatosan sok dolgom volt, nem volt időm megvárni a fényképezést)

Boldog születésnapot!

2010-07-26T09:21:00.002+03:00

így kezdődött:

Származási hely: Életem első 4 hónapja

majd egy éves lett:

Származási hely: Csengebubus kalandos hétköznapjai

majd kettő:

Származási hely: Csengebubus kalandos hétköznapjai

és így vártuk a harmadik születésnapját:

Származási hely: Csengebubus kalandos hétköznapjai

Sok boldogságot hároméves kicsilány!

Nagyváradi állatkert

2010-07-11T08:41:00.005+03:00

Nem is igazán szép, nem is igazán gondozott, de imádom, és anya szerint fejlődőképes. :o Ugyanis, talán modernizálják, európai mértéknek megfelelően fejlesztik. És a kis helyre zsúfolt állatok helyzete is változik. Node a lényeg, hogy szeretem az állatkertet. Mivel anya szerint a szombat délutáni tömeg a játszótéren az elkerülendő, nomeg a kánikula is ellene szól, ezért mentünk állatkertbe. Most belépő sincsen (csak egy adománygyűjtő dobozt helyeztek ki), hiszen egy része le van zárva, és a fennmaradó rész is kicsit gazdátlannak, kicsit gondozatlannak tűnik.... de azért az állatok szemmel láthatóan jól vannak.

Megnéztük a pávákat, a fácánokat, a majmocskákat, akiknek még plüssmacijuk is volt. A szőkehajú pónimamának volt kicsi pónija. A kecskemamának is volt kiskecskéje. A libák szbadon totyogtak a járdán (és szabadon potyogtattak :S). A szarvasnak melege volt, így annyira elbújt, hogy én nem is láttam, csak anyáék mondták, hogy ott van. A farkasok nagyon sokan voltak, és ezek igazi farkasok, nem ám olyan játékfarkasok, akik a szobámban szoktak lenni, és elviszik a szanaszéthagyott cipőimet (anya mondja: ne kérdezzétek honnan ered ez, nem tudom. de nálunk ami a szoba közepén marad azt megeszi a farkas). Az oroszlánlány álmos volt, az oroszlánfiú ebédelt... úgy ropogott a csont a fogai között, hogy csak na. A medvék éppen fürdés után voltak. Az egyik maci egy autógumival játszott. Igen, láthatjátok, a csacsika kisétált a járdára, így meg is simogattam. Nagyon puha volt a haja... csak a legyeket hesegetve rugdosott a lábával, így hagytuk inkább továbbsétálni.Láttunk nutriagyerekeket is. Egy makákónak kismakákó volt a pocijában...
Volt még egy gyönyörűséges hatalmas fakókeselyű is.És miután vége lett az állatkerti sétának, és éneklésnek (minden állatnak énekeltünk: a rókának kis vukot, a vaddisznónak röf-rof-röf, orra sárba döf-öt, a maciknak Brum-brum Brúnót...) még a Lotus-hoz is elmentünk, ugyanis cirkusz érkezett oda, és az elefáncsikat is megnéztük!

Born to be wild

2010-07-08T13:39:00.004+03:00

Avagy motorral a kedvenc városomban.

A korlát mögött a Sebes Kőrös hömpölyog.
A Kőrös partján az árnyas fasoron motorozni jóóóóó

Ugye klassz?!
A központi sétáló gránitlapjain lehet csak igazán száguldozni!Ízirájder öcséééééém!

Napraforgó, virágok, gyerek a kirakatban!
Egy padon megpihenünk, a motor elfáradt!
Annyira nincs hideg, de azért elbújok a bácsi kabátja alá!
No, mit gondolsz? Máskor is jössz velünk motoros túrára?

Miáúúúúúúúúúúúúúú

2010-07-04T09:42:00.002+03:00

Aktuális kedvencek

2010-06-15T20:58:00.000+03:00

Minden este, minden délutáni alvásnál, és amikor csak lehet előkerül ez a könyv. A Róka Gergő bá, a Só az ételben és a sárkány nagy kedvencek. Újra és újra olvasni kell, megunhatatlanok a mesék, remekek a rajzok.

Előkerült ez az ősrégi könyv. Még a nagyapusé volt gyerekkorában. Aztán persze anyának olvasták. Most pedig Csenge követeli esténként a zöldszínű, minden csínytevésben főkolompos, de nagyon jólelkű kismalac, Manócska, Varjú bácsi és a tökház körül zajló eseményeket.

Rajzfilm-mese terén is változik az ízlése. Odafigyel a történetre, érdeklik a szerplők, leköti a mese. Pumukli és Fifi még mindig a kedvencek közé tartozik, de egy-egy Magyar népmesét is szívesen megnéz. És a Minimaxon is vannak már kedvencei: a Thomast nem szereti viszont a Chuggingtont igen. A Franklin történetek is érdeklik. DE ami az abszolút sztár az a Szezám utca. Olyannyira elmerülten nézi, hogy szinte hozzá sem lehet szólni. De szerencsére hamar megunja, s valami másba kezd. Viszont nehéz meggyőzni arról, hogy háttérzajként ne szóljon a Minimax...

Csengeszáj és csengeész

2010-06-14T23:09:00.004+03:00

Apával mennek az ABC-be vásárolni. Szembejön velük 3 afrikai számrazású fiatalember.
- Apa, mi a baj a Bácsik arcával?

********************************

Elesett, no ez nem újdonság. Rendesen lehorzsolta a térdét. Sebes lett. Lassan elkezdett gyógyulni.
-Anya! Vakarózik a sebem!

********************************

Matat Mamánál a konyhapulton. Talál egy tejeszacskó-csücsköt.
-Nézd anya ez egy kicsi kalap!

Betegen

2010-06-13T08:47:00.002+03:00

Hogy tetézzük a dolgokat, péntek estére belázasodtam. Nem kicsit... annyira, hogy a bilin ülve majdnem elaludtam. A vacsi-szójatejcsi sem maradt a gyomromban - anya szerint mindig ez van, ha lázas vagyok - így a héten hetedszerre orvoshoz mentünk szombat reggel, ezúttal az ügyeletre. A doktornéni megvizsgált, megmérte a lázamat: megint a manduláimmal van baj.
Péntek este, éjjel, és szombat egész nap hol lázas voltam, s akkor estem le a lábamról, hol nem voltam lázas, de akkor sem volt kirobbanó jókedvem....
Amint jobban leszek ígérem jövök, és beszámolok az elmúlt időszakról, amikor olyan sok dolgunk volt, hogy nem volt időm írni nektek!

Allergia

2010-06-12T11:00:00.002+03:00

Ez egy új szó, amivel barátkozom. Az úgy volt, hogy pár hete egy szombat délelőtt az ügyeleten kötöttünk ki, mert pöttyös lettem: tudjátok, pöttyös az igazi. Akkor kaptam valami kezelést, és visszahúzódtak jó 2 hét alatt.... de aztán beteg lettem, orrom csorgott, mandulám megduzzadt. Az elmúlt, de csak folyt az orrom, csak tüsszögtem. Doktornéni azt mondta lásson fülorrgégész bácsi, hát megnézet: ítélet allergiás rinitisz. Ez volt kedden. Csütörtök reggel sírtam, sokat, mert anyáék nem adtak nekem tejcsit, azt mondták nem szabad, mert megyünk egy doktornénihez, aki kiveszi a vérem, és majdcsak utána ihatok tejcsit.... A néninél leültem az abya ölében egy fotelba, kifeszítették a karom, átkötötték egy pánttal, és beleszúrtak egy tűt. Jött valami piros.... anya azt mondta az a vérem. Elég sokáig tartott, ezért a végén már sírtam is. De sikerült elégsok vért levenni tőlem. Apával átmentünk a patikába, kaptam barikás ragtapaszt és megkaptam a tejcsikémet is. Másnap a dokibácsi kimondta a végítéletet: tejallergia. TILTÁS minden tejtermékre, tejszármazékra és magára a tejcsire is.

Anyáékkal elmentünk venni szójatejcsit. Mondtam nekem nem kell sós tejcsi, de szerncsére este mikor megkóstoltam kiderült nem is sós... Szóval mégiscsak kaptam tejcsikét!
Hát egyelőre ennyi.

Ballagás

2010-05-12T09:20:00.000+03:00

Pénteken (április utolsó napján) vééééégre valahára apa jött értem a bölcsibe! De nem ám akárhogy, hozta magával tatát is, meg aztán felöltöztetett szép ruhába és nekiindultunk Debrecennek. Ugyanis Imola ott ballagott. Én is akartam vele ballagni. Anyának mondtam, hogy akkor most ő is fog ballagni. Jót nevettek. Nem értem miért.
A debreceni közlekedéstől apa kicsit kiakadt. Az autónk is. Fellfort a vize. ÖÖÖÖÖÖ, az mi? Node mindegy. A lényeg, hogy végülis a ballagásra odaértünk. De ott aztán senki sem ballagott, mindenki csak állt. Látni semmit nem láttam olyan sokan voltak. Barni, a keresztanyu barátja a nyakába vett, de ott meg olyan magasan voltam, hogy megíjedtem... így nagy-nagy sírás, és a helyszín sietős elhagyása volt a vége a dolognak.
Még egy kis séta, egy gyors bevásárlás, és indultunk is Mihályfalvára a Családi vacsorára. Az Imola nagyijánál voltunk, vagy 40-en. És voltak ott ám gyerekek is, három szőke és egy barna lány! Olyan jó volt velük játszani. Nem is érdekelt, hogy van ennivaló, háromfogásos vacsora, meg sütemény... egy kis pogácsát ettem, aztán iszkiri, rohanás a lányokkal. Mentünk, beszélgettünk, rohangáltunk, még énekeltünk és táncoltunk is. Az egyik körjátékba még Imola is beszállt. Nagyon mókás volt ám!

Boldog anyáknapját

2010-05-02T13:48:00.001+03:00

Az állomás és az esernyő

2010-04-09T11:02:00.005+03:00

Tudjátok nem könnyű a felnőttekkel. Mindent ezerszer el kell mondani nekik, mire valami eljut az agyukig. Van, hogy papagáj módjára folyamatosan kell kiabálni a fülükbe, hogy esernyőt kérek, esernyőt akarok.... Van hogy minden nap el kell mondani nekik, hogy az állomásra akarok menni.
No tegnap mindekettő hatásos volt, és látványos eredményt értem el.Délelőtt ugyanis anya közölte, megyünk az állomásra. Hurrá! Mondjuk nem értettem, hogy miért villamossal és nem vonattal mentünk, de azért nagyon lelkesen énekeltem, méghozzá ennek a dalnak a refrénjét:
Szóval megérkeztünk az állomásra. Volt bent 3 vonat. Egyik nem sokkal érkezésünk után elküldte a mozdonyát pihenni. Épp fent álltunk a repülőhídon, mikoris elindult a mozdony, s nagyon kürtölve átsiklott alattunk.Később visszementünk közelebbről is meglesni a vonatokat. Nagyon nagyok, és nagyon hangosak. Nekünk nem volt szbad a sínekre lépni, pedig amadarak ott gyűjtögették a morzsákat, nem értem nekik miért szabad és nekünk nem. Aztán még ott voltak azok a vasutas bácsik. Fel-le mászkáltak a vagonokban. Meg integettek a zászlóikkal, meg a rádiójukba beszéltek. Aztán elkezdett a fejünk fölött valami zenélni és egy néni beszélni. A vasutasbácsi belefújt a sípjába, és a vonat elindult. Anya szerinte messze-messze ment. Pedig én vonattal akartam hazajönni.
Node nembaj, megígérte anya, hogy még megyünk az állomásra, és a vonatozást is beígérte anya. Be fogom hajtani rajta!
Az esernyőért vívott harcom is hosszú ideje zajlott. De tegnap délután végre elértem a célomat. Mentünk csavarogni, meg mamával vásárolni. És mit ad az ég, hát biza esett az eső. Minden üzletben és minden második lépésnél elmondtam, hogy nekem KELL egy esernyő. Hogy ne érezzék annyira könnyű helyzetben magukat kértem még biciklit (láttam egy kislányt biciklizni, és eszembe jutott, hogy nekem nincs), meg perecet, szörpit és fagylaltot is. Így mire az üzlethez értünk nem volt kérdéses, hogy kapok egy esernyőt. Szóval jöhet már a zápor és a zivatar.

Húsvét

2010-04-03T20:23:00.002+03:00

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. (Wass Albert)

Áldott Ünnepet kívánunk mindenkinek!

Húsvétvárás Levente Péterrel

2010-03-27T15:28:00.005+02:00

Szombaton is voltunk bölcsiben. Illetve fent az oviban. Nagyon-nagyon sokan voltunk ott. Először Kati óvónénivel, aki talán ősztől az óvónénim lesz tojásokat decoupage-oltunk. Nagyon élveztem, otthon is így fogunk az idén tojást díszíteni.
Majd tojástartó-asztalidíszt festettem.

Kosárkát készítettem Ibolya óvónénimmel és ingriddel a bölcsistársammal.

Majd az udvaron is játszottunk egy jót. Csúszdáztam bicikliztem, hintáztam. És végül bementünk a templomba, mert jött egy bácsi meg egy néni játszani velünk. Érdekes, meg néhol furcsa dolgokat csinált a bácsi, a néni is mesélt, és én nagyon érdeklődve figyeltem.

De nem csak nekem tetszett, hanem Kamillának, Ingridnek, Nándinak, és persze a többi bölcsis csoporttársamnak is, akiket nem sikerült lencsevégre kapnia apának.

És így búcsúztunk Levente Péter bácsitól. Megígérte, hogy jövőre is eljön!

Könnyű álmot hozzon az éj

2010-03-24T19:24:00.000+02:00

Közel áll hozzám ez a dal, ez a feldolgozás pedig csodálatos lett, szerintem, így csokorba gyűjtöttem Csenge "álmát":

Hőstett és babanéző

2010-03-20T21:17:00.002+02:00

Képzeljétek! Ma voltunk meglátogatni Ábel babát. Ő Erika néni és jocó bácsi kisfia, aki két hónapos. Mióta megszületett minden héten kétszer megkérdeztem, hogy megnőtt-e már, de most végre megnézhettem a saját szememmel, hogy mekkora is valójában! Nos, meglepően kicsi. A macit sem tudta megfogni, amit vittünk neki. De ha az anyukája rázta neki, és csengett-bongott, akkor azért tetszett neki!
De valójában a náluk tett látogatásunknak volt egy másik célja is, az, hogy erika néni elkezdje meggyógyítgatni a fogaimat. Ugyanis nem túl jók. Sőt. Anya szerint ahoz képest, hogy nem tudom mi az a cukros tea/tej, cukorka, nyalóka, gumicukor miegymás, ahoz képest nagyon gyengék. Node ez van, azt mondják, hogy genetika. Meg kis demineralizáció. De ne kérdezzétek mi az.
Útközben megkérdeztem, hogy én is kapok-e kötényt, mint anya, amikor Erika néni régen gyógyította a fogát, meg hogy nekem is kell igyak annál a kicsi kagylónál. Szóval beültem a székbe. Erikanéni először valami furi forgós fogkefével, kékes, mentolos és állítólag fluoros fogkrémmel megmosta a fogamat. Kicsit zúgott, kicsit csikizett. Közben öblítenem is kellett, meg köpnöm, mint a nagyoknak. Azért az anya kezét fogtam. Utána valami vas fogpiszkálóval megkapirgálta, aztán egy hegyes fúrós fogkefével is kitisztította. Aztán fújta is. Aztán egyszercsak nagyon sokminden lett a számban: Erikanéni keze, valami barnás fásli a szám és a fogam között, anya tartotta bent a nyálelszívót, és még jött valami kéken világító lámpa is! De túl voltunk rajta. Anya nagyon sokat dícsért, nomeg Erika néni is. És szerintem hálás volt nekem, hogy csak kétszer haraptam meg a kezét, azt is csak azért, mert elfáradt a szám a sok nyitvatartástól. Node nem volt vészes ez a fogorvos dolog. Legközelebb is megyünk!
Utána még Kingát is felköszöntöttük, a Dávid anyukáját, és este hulla fáradtan zuhantam az ágyba. Merthogy délután nem akartam aludni. Minek, mikor végre tavasz van, itthon van mindenki, nehogymár alvásra pazaroljam a drága időmet!

Még mindig tél

2010-03-17T09:15:00.003+02:00

Bizony, még mindig tél van. Tegnap egész nap havazott. Nem is mehettünk ki a bölcsiben az udvarra, mert hideg volt nagyon és a szél is fújt. Nem értem én ezeket a felnőtteket. Ma is megérkeztünk a bölcsibe, és mondom Ibolya-óvónéninek, hogy süt a nap mehetünk ki, mire ő, hogy az sajnos nem elég, hogy süt a nap, mert nagyon hideg van, fúj a szél, és az egész bölcsi takonykóros kicsit. Szóval mára is ugrott a homokozás. Pedig én már nagyon homokoznék!
Apa meg anya sem szereti a telet. Mindig az a sok ruha, mondják, meg mindig taknyos vagyok... ezt is mondják. A tavaszt én is várom, mert akkor végre mehetek a játszótérre homokozni. Ezt is csak mondják, meg ígérgetik. Csak tudnám hol van az a tavasz.
Képzeljétek. Anya szerint lassan ki fogom nőni az autós székemet. És mondtam anyáéknak, hogy én olyan forgalomgépes ülést szeretnék. És akkor itt jön a tízpontos kérdés, mi is az a forgalomgép? Kitalálja valaki? Segítek. Ilyen ülésre vágyom! Azt ígérték, hogy majd a szülinapomra. De nem értem, hogy nekem miért csak nyáron van a születésnapom. És Eszternek, a bölcsiben, miért májusban van. És Kamillának miért szeptemberben. Ezt igazán nem értem...

PS: forgalomgép = forma1-es autó

Ni, hogy forog a ház

2010-03-12T18:48:00.003+02:00

Az új séró

2010-02-28T12:45:00.003+02:00

Elmúlt egy hét, megint nátha

2010-02-25T19:13:00.005+02:00

Azaz anya szerint megintcsak betegszabi. Csorog az orrom, köhécselek. Node sebaj, mert van egy nagyon jó, izgalmas hét a hátam mögött. Miről nem számoltam be eddig?
Előszöris a szombat délelőttről. Amikoris felkerekedtünk, és elmentünk Edit nénihez, és levágta a hajamat. Nagyon ügyesen, türelmesen ültem a székben, furcsállva néztem a lehulló hajcsomókat. És mindenki maximálisan elégedett volt az eredménnyel.
Azután szombat este voltunk születésnapot köszönteni. Ettem tortát is. És rohangáltam körbe-körbe. Nem értem mi baja volt evvel a felnőtteknek. Mikor olyan jó móka volt nem azt csinálni, amire kértek. Például nem enni, nem leülni, nem beszélgetni, nem válaszolni ha kérdeznek. És főleg pont az ellenkezőjét tenni annak, amire megkértek.
Azután vasárnap szókásos módon telt. Sütöttem rántotthusit mamával, (nem) ebédeltem, nyafogtam a délutáni alvás helyett... azután mégiscsak elaludtam, voltunk Évi-mamánál is. És szokatlan módon apa elutazott. Vasárnap este. És csak kedden délben jött haza.
Hétfőn és kedden anyával villamosoztunk a bölcsibe. Kedden már nagyon hiányzott apa, és mondtam is anyának, hogy ha hazajön apa, akkor játszom majd vele.
Szerdán voltam Bóbitán, azaz zeneórán. Még mindig folyamatosan kérem, hogy had menjünk, de már nem igazán van türelmem végigülni, és énekelni sem akarok, de majd otthon bepótolom, eléneklem a tanultakat.
Az éjjel viszont már nagyon nehezen kaptam levegőt. Anya nem is tudott aludni tőlem, úgy horkoltam. És mára betaknyosodtam, benáthásodtam. Kicsit köhögök is. Szóval holnap ismét orvoslátogatás és bölcsi helyett mamázás következik.

Aktuális nagy kedvenc

2010-02-20T09:01:00.002+02:00

Kányádi Sándor: Szitakötő tánca

Zurrogó-zirregő
szitakötő tánca
csipkét ver a csengve
csobogó forrásra.
Zirren kéken, zölden,
sásról sásra táncol,
úgy veri a csipkét
önnön árnyékából.
Reggeltől napestig
egyvégtében járja,
de csak alkonyatkor
látszik a munkája.
Akkor aztán pitypang,
káka, békalencse
s a csobogó forrás
minden egy szem kincse.
Szitakötő szőtte
csipke alatt csillog,
s alábújik inni
az esthajnalcsillag.

Persze Halász Judit előadásában a legjobb...

Ismét betegen

2010-02-13T09:18:00.002+02:00

No igen, hosszú ez a tél, nyálkás, latyakos, esős mifelénk... én pedig sikeresen belázasodtam csütörtök estére. Aztán péntekre csak romlott a helyzet. A szememet fájlaltam, nomeg az anya elsődleges szakvéleménye alapján duzzadta voltak a manduláim. A doktornéni megerősítette mindezt. Azt mondta, hogy annyira duzzadtak, hogy szinte összeérnek.
A péntek az rémes volt. Apa elutazott Szebenbe, anya elment dolgozni, én pedig ott maradtam Évi-mamáéknál. Amivel alaphelyzetben nem lett volna baj, de pénteken nekem csak anya kellett. Ezért volt némi vonakodás bennem, mikor anya elpályázott az iskolába tanítani a gyerekeket. De aztán egy kis gyurmázással le lehetett venni a lábamról. Ami nagyon jó volt, igaz a gyurma, ami mamánál volt irtó kemény volt, node amilyen lázas én voltam hamar elolvadt a kezemben. Aztán előkerült anya, taxival hazajöttünk, el is bóbiskoltam, mert mamánál nem voltam alvós kedvemben. De persze amint kivett anya felébredtem. Aztán mégis szundítottam keveset, de inkább csak bóbiskoltam. Estére jött a hűs esti fürdés. A kádból kiszállva már nem volt olyan jó. Mondtam is anyának, hogy hideg vagyok (anya mondja: rázta a hideg), aztán kaptam csillapítót, és reggelre sikeresen kialudtam a lázat. Így sajnos lemaradtam szombaton a Dávid uncsitesó tizedik szülinapjáról, pedig nagyon szerettem volna közelebbről megnézni az ajándékot, amit tőlünk kapott, ugyanis anya nem engedte, hogy kibontsam a dobozt. Mert egyrészt az nem az enyém, másrészt még kicsi vagyok hozzá...
Node a lényeg: mostmár egész jól vagyok, meglátjuk mit mond holnap a doktornéni.

Ha-ha-ha havazik

2010-02-04T22:55:00.003+02:00

Egy gondolat

2010-02-04T12:17:00.000+02:00

.... a mai napra, akit mindenkivel szeretnék megosztani.

Az emberi szívet nem úgy tervezték, hogy a testen kívül is dobogni tudjon, és mégis, minden gyerek ezt jelképezi - hogy egy szülő meztelen szíve a mellkason kívül dobog, most már örökké.
Debra Ginsberg

Boldog névnapot!

2010-02-04T07:20:00.007+02:00

Isten éltessen kicsi Csenge!

És egy kis emlékezés:
2008 február 4:

2009 február 4:

Anya, ha nagy leszek...

2010-01-30T12:10:00.002+02:00

Anya, ha nagy leszek, én Jutkanéni leszek, jó?
Anya, ha nagy leszek, és Jutkanéni leszek, akkor varrjál nekem olyan blúzt, mint a Jutkanénié, rendben?

16-17

2010-01-20T20:58:00.002+02:00

Azaz a betegségnek, a vele járó nyűgösségnek, meg a koromnak köszönhetően áttört a jobb alsó és a bal felső nagyörlőm egy-egy sarka! Anya szerint már rég vártuk. Nem tudom... ha már nem fogok fogzani akkor milyen ürüggyel rágcsálhatom a bevásárlókocsik összekapcsolóit, (tudjátok azokat valamiket amik a láncson lógnak, és azzal csatolják össze a kocsikat) vagy nyomhatom a számba az egész öklömet? No ezt még lesz azért időm kiatlálni.

Betegszabi

2010-01-19T08:38:00.003+02:00

No, ezen a héten nem mehetek oviba. Ugyanis lebetegedtem. Folyik az orrom, nagyon, fáj a torkom, köhögök, szóval semmi sem jó. Szerencsére lázam az nincs.
Anyáék folyton az evéssel nyaggatnak, hogy legalább egy kis levest... node valahogy nem fűllik hozzá a fogam. A teát/vizet/gyümölcslét azt pusztítom, de amúgy csak ímmel-ámmal.
Ja, amúgy anya szerint a későkása nagyőrlőim is megindultak, vagyis az utolsó négy fogam egyikének az első sarka áttört. Hurrá! Anya reméli ezekkel a fogakkal végetérnek a falakatrengető hisztijeim... hát, én nem is tudom.
Szóval zajlik az élet.
Ja, és egy kép a kedvenc elfoglaltságomról:

Anya berúzsoztam magam

2010-01-16T12:35:00.003+02:00

Váratlan meglepetés

2010-01-08T23:00:00.004+02:00

Annyi minden történt, hogy el is felejtettem beszámolni valamiről, ami nagyon kellemes meglepetésként ért, még karácosny előtt. Azaz a csattanója Szentestén volt, amikor Csengét lefektettem.
Az úgy történt, hogy van nekünk egy kedves blogos ismerősünk, barátunk SKata és Nórika. Tényleg barátok, hisz a gyermekeink is hasonló habitusuak, meg azt gondolom mi is! :o
Szóval Kata emlegette egy ideje, van egy meglepetése számomra/számunkra. Néhány nappal az ünnep előtt meg is érkezett a postán egy kis csomag! Könyv volt, azt elsőre tudtam. Utasítás: Csak Szenteste felbontani. Hát eljött az este, Csengét lefektettem, melléfeküdtem, és kibontottuk a csomagot, és láss csodát.... gyermekkorom kedvenc leporellója, amit egyszer odaadtam valakinek, kiskamaszként... és mióta gyermekem van nyomoztam utána. Sikertelenül. De Kata rábukkant, és nem felejtette el, hogy mennyire keresem!
Köszi Katám!
És, hogy senki se maradjon ki az élményből, íme a vers:

Szilveszteri gyöngyszem

2010-01-06T18:44:00.001+02:00

Készülünk az év utolsó estéjére, mindenki lassan "ünneplőbe" vágja magát. Átmegyünk a szomszédba Olgi mamához, aki már szép ruhában, sminkben, illatosan. Csenge megnézi, és megszólal:
-Mama befűszerezte magát!

BÚÉK 2010

2010-01-01T08:27:00.003+02:00

Ez új év reggelén minden jót kívánok,
amerre csak jártok, nyíljanak virágok!
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
dalos madár zengjen minden rózsabokron!
Minden szép, minden jó,
legyen mindig bőven,
szálljon áldás rátok
ez új esztendőben!
Boldog újévet kívánok!

glitter-graphics.com

Krácsonyi egyveleg

2009-12-30T16:36:00.000+02:00

Gyertyák

2009-12-28T10:49:00.003+02:00

Karácsony - második felvonás

2009-12-27T15:40:00.007+02:00

Első szín:
No szóval az úgy volt, hogy már napok óta mindenki a Jézuskáról, meg a Karácsonyi angyalkáról beszélt. Az oviból hazajövet mindennap láttuk a Betlehemet a Kisjézussal, meg a pásztorokkal, meg ott voltak a királyok, Mária és József is. Meg szólt a mennyből az angyal. Meg sütöttünk mézeskalácsot Olgi mamával (no ez is megér egy posztot, de majd anya mesél erről), meg takarítottunk anyával.
Eljött a csütörtök. Itthon voltunk együtt. Nem mentünk oviba. Tettünk-vettünk, takarítottunk, sütikéztünk, mindenféle dolgot csináltunk. És akkor kitalálták, hogy aludni kell... nohiszen. Nem adtam könnyen magamat: másfélórányi közelharc, valamint pszichológiai hadviselés után, miután kidőlt anya és apa is, tettem egy kis engedményt és aludtam vagy háromnegyed órát.
Mikor felébredtem anya épp vasalt. Kaptam klassz rucit, és indultunk is apával Évi mamáékhoz. Mire odaértünk náluk már járt a Jézuska.
Második szín:
Mikor visszaértünk Olgimamáékhoz is megérkezett, és bizony oda is hozott szép Karácsonyfát és szép ajándékokat!
A sok szép ajándék kibontása után vacsoráztunk, beszélgettünk.
Harmadik szín:
Majd átmentünk hozzánk haza... és láss csodát nálunk is járt a Jézuska. Az örömöm határtalan volt!
Otthon is érkezett sok szép ajándék mindenkinek!

Karácsony - első felvonás

2009-12-26T16:26:00.002+02:00

Ez még hétfőn történt. Délután négykor vége volt a napnak a bölcsiben, fél öt-öt körül mindenkinek megérkeztek a szülei. És érdekes módon nem sietett senki haza. Majd mikor mindenki megérkezett Attila bácsi, a tiszteletes szólt pár szót a szüleinkhez. Már nem tudom mit mesélt, de szerintem a felnőttek sem, hiszen mi olyan jól szórakoztunk, hogy nem igazán lehetett hallani. Azután behoztak egy asztalt az óvónénijeink, amin sok kicsi képkocka volt. Mindnyájunk egy fényképét kinyomtatták ragasztós lapra, szétvágták, és a szüleinknek ki kellett rakni minket. Persze a képek jól össze lettek kavarva. A vicces az volt, hogy mire anya odaért volna az asztalhoz, addigra már össze is állt a képem, mert a többi szülő megtalálta a darabjaimat.
Azután, mint ádventben minden nap körbeültük az ovis-koszorúnkatés a szüleinkket megkérve közösen elénekeltük a mennyből az angyalt. És persze el is fújtuk a gyertyákat! Azután átmentünk az ebédlőbe, ahol karácsonyfát díszített nekünk az angyal. És még kis ajándékcsomagok is voltak a fa alatt. A szüleink pedig megkaptak egy csokorra, azaz Cd-re való képet a bölcsis mindennapokból. Nagyon szép délután volt!

2009-12-24T14:32:00.004+02:00

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

(Szilágyi Domokos: Karácsony)

Áldott, békés ünnepet kívánunk mindenkinek!

És egy a tavalyi Ünnepről ittmaradt pillanattal várjuk az idén is az angyalt:

Ilyenek a mindennapjaink a bölcsiben

2009-12-22T15:35:00.001+02:00

Ünnepvárás

2009-12-22T15:14:00.001+02:00

Békés, boldog ünnepi készülődést mindenkinek!

Csengeszáj, tél és egyéb apróságok

2009-12-18T06:56:00.005+02:00

Ritkán jutunk ide, leírni azt a sok-sok eseményt ami velem történik. Merthogy sok minden esik meg nap mint nap. De mindenről nem tudok beszámolni bokros teendőim közepedte.
Járt a Mikulás. Nem is egyszer. Nem is egy helyen: Először jött szombat este Olgimamáékhoz: Kaptam kismamuszt, kulacsot, színezőt, édességet és gyümölcsöt, Mikulást csokiból. Ja és Mivanfalváról (ejtsd. Mihályfalva) egy klassz télikabátot is hozott. Aztán másnap reggel otthon az ablakban hagyott egy jókora virgácsot, meg egy fellépő-ráülő kisszéket, amit azóta is sokat hurcolok maammal: kezetymosni, wc-zni, mosogatni vagy ha egyszerűen látni akarok valamit. Aztán vasárnap délután Évimamáéknál is járt. No szóval volt ott minden: nyújtófa, sütikiszúró, gáztűzhely, edények, óriás gyurmakészlet, minden féle csuda dologgal. Meg sok minden más is. Mindenre már nem is emlékszem. Aztán még az oviban is járt, egyszer csak futólag, beletette a csokimikut a házicipőnkbe, ami ott volt a szekrényben, aztán személyesen eljött, leült a termünkben a büntiszékre (mert az az egyetlen szék abban a fertályában a teremnek) és biza valami nem stimmelt vele. Hangot is adtam ennek: sírtam.

Most a legjobb dolog az a hó. Már vagy két napja hull, és meg is marad, és hideg is van, node az nem fontos: veszek kesztyűt, sálat, sapkát, és akkor nem lehet gond. Tegnapelőtt este néztük az ablakból a hóesést. Nagyon szép volt, csak egyetlen dolgot nem értettem:
-Anya, de ki kapcsolta be a hót?

Egy nap a bölcsiben - képes beszámoló

2009-12-05T08:21:00.003+02:00

Egy kis fetrengés, a nélkül nem élet az élet!

Most akkor kutyát vagy lovacskát játszunk?

Gyere, még sok a dolgunk!

No, ezt már meguntam, kéne valami mást kitalálni!

Csenge, a gatyamadzagod teljesen szabályellenes, hát nem látod?

Azért nekem Te vagy a legjobb barátnőm!

Csúcsra török!

Ádventi készülődés

2009-11-30T08:37:00.005+02:00

Szombat volt. Reggel. Már korán riasztottam a családomat. Mondtam menni akarok oviba. Mondták, hogy szombat van, ma nincs ovi. De majd megyünk az ovisokkal valami készülődésre. Nem értettem, de mentünk. Egyszercsak elindultunk. Hárman: apa, anya és én. Villamossal, mert az autónkat épp festik. És akkor odaértünk, egy nagy épület, nagy termébe, ahol sokan sürögtek-forogtak. Az én Ibolya óvónénim nem volt, mondta, hogy nem jön, mert hazautazik a szüleihez, messze (kb. 350 km-re). De ott volt NagyhajúgöndörJúlia, aki a dadusom, Emese néni, aki gondozónéni nálunk, meg a nagyok óvónénijei, meg sok-sok gyerek, meg szülők, meg mindenféle klassz elfoglaltság.
Készítettem hajtogatható karácsonyfát, wcpapírtekercsre ragasztott fenyőfát, nyújtottam, kiszúrtam, díszítettem mézeskalácsot (meg is ettem mielőtt fotózható lett volna), apával fontunk ádventi koszorút, amit anya itthon feldíszített.
Hát szó mi szó, remekül éreztem magam, nem nagyon akarózott hazajönni.

És ilyen lett a kész koszorúnk, amin az este az első gyertyát meggyújtottuk! Áldott ünnepvárást mindenkinek!

Vasárnapi ebéd

2009-11-16T19:19:00.003+02:00

Az én drága gyermekem ugyebár szeptember közepe óta nagy, bölcsis csaj. Október óta ott is alszik, ott is eszik. Az intézmény az evangélikus egyházhoz tartozik. Bár mindhárman (apa, anya és Csengus) is reformátusok vagyunk, a vallás napi-rutinjait nem tartjuk. Azért beszélgetünk a Jóistenről, Jézusról, az angyalokról. Épp ezért ért kellemes meglepetésként (őszinténszólva meghatódtam) most vasárnap, ami történt. Csenge leült ebédelni, a nyakába tettem az előkét, megterítettem, elétettem az ételt, majd megszólalt:
Jöjj el Jézus, légy vendégünk.
Áldd meg amit adtál nékünk. Ámen!

Betegség, hiszti és egyebek

2009-10-27T17:14:00.009+02:00

Megintcsak elmaradtunk. De hát sűrűek a hétköznapjaink, nem igazán sikerül időt szakítani a beszámolóknak. Egy bő hétig tartott, míg sikeresen ki lehetett kúrálni Csengét a légcsőhurutból. A hagyományos és az enyhe szerek ötnapos kúra árán sem váltak be, így jött az antibiotikum, és szerencsére hamar helyrehozta. Bár ami azt illeti egy hét bölcsi után már megint köhög rendesen.

Node a bezártság meg a kétéves kor és a fejetlen makacsság-akaratosság jól látható módon kijöttek. Mikor elkezdtem a bejegyzést, akkor még tudtam mi volt az, ami az utolsó óriási cirkusz kiváltó oka, de talán nem is fontos. Viszont tény: képes reggel hétkor kitalálni, hogy ő akkor most pattogatott kukoricát AKAR enni, és ezen cél eléréséért képes a földön fetrengeni és telitüdőből, könnyekkel bömbölni. Néha egyszerűen kijelenti: most sírok, vagy hogy anya ne beszélgessél, és már jön is a bömbölés és a hiszti.
Máskor viszont nyoma sincs. Kedves és mosolygós.
A legkellemetlenebb az, hogy néha vadócka: azaz csíp, mar, üt és harap. Az a baj, hogy még mindig azt látom, hogy nem érti, hogy valóban fájdalmat okoz. De szerencsére ez főleg akkor jön elő, ammikor fáradt.

A bölcsi továbbra is nagyon jó! Örömmel megy, jól eszik, jól alszik. Sokat ugyan nem mond arról mit is csináltak, viszont egy-egy új dal, mondóka, vagy szófordulat alapján tudom, hogy figyel. A legkisebb társát eleinte meg-meg-suhintotta :0, de szerencsére ma már viszi neki a játékokat, hisz Kamilla még nem tud értük menni.

Rengeteg új szó, szófordulat, okos gondolat születik meg nap mint nap. Egy kis fejtörésre adott tegnap okot, mikoris azt mondta, hogy: Jaj anya, beleléptem a céglába. No, mi is történt???

Alszik

2009-10-12T10:11:00.006+03:00

Néha nagyon nehezen hosszas meggyőző hadművelet, meseolvasás esetenként hiszti árán (itt elssorban a délutáni alvásról van szó), néha viszont derült égből, hirtelen váratlanul. Néha édesdeden, néha viccesen. Íme egy csokorravaló bizonyíték erre:

Azok a szürke hétköznapok

2009-10-06T09:32:00.002+03:00

Bocsánat minden kedves barátomtól, akik hiányoltak az elmúlt hetekben. Meg kell mondanom nem könnyűek ezek a munkás hétköznapok. Előszöris minden reggel fél hétkor kelünk. Jó, na, van hogy hétig lustizunk az ágyban, tejecskézés, mesenézés, miegymás. Azután mosdás, öltözés, bilizés, majd a szüleim sürgetése, hogy miért nem készltek már el, és irány a bölcsi. Vagyis az ovi. Azazhogy az ovi-bölcsi. Ott vár rám az én kedves óvónénim, Ibolya, és a dadusunk Júlia, és az a sok gyerek. Délelőtt elég sokan vagyunk mostmár, összesen 12-en. Délutánra már csak 6-an maradunk. Meg kell mondanom nagyon jó hely az az ovi. Ugyanis bent a szobánkban a falakon nagyon szép képek vannak, anya szerint pachwork vagy mi, aztán meg van sok játék is, de a két legeslegfontosabb dolog: van egy csúszdánk bent, és van egy tomboló-ugráló sarok. Hatalmas nagy matrac, a fal körbevéve szivaccsal, és mehet is az ugrálás. Minden nap hallgatunk zenét, tornázunk, mondókázunk, tanulunk is egyet-mást.
Az elején csak ketten voltunk Tamással, aki még kicsi, csak egy éves. Sokat sírt az anyukája után. Ha pedig nem az anyukája után sírt, akkor azért, mert én visítottam - és persze abban nem volt hiány - így óvónéni néhányszor megkért, hogy üljek le a fotelbe és gondolkozzak el azon, hogy mit is csináltam. Elgondolkodtam. Majd másnap ismét visítottam. De mióta sokan vagyunk, nem nagyon van időm Tamást szórakoztatni.
Én nem sírtam, talán csak egyszer, amikor rájöttem, hogy ez az én munkahelyem, és ide nekem minden nap kell jönni. Akkor is ha már inkább pénteken elkezdeném a hétvéégt.
Amikor először jött a többi gyerek, én már 2 hete odajártam nap mint nap, jól ismertem a helyet, óvónénit, anya ott is hagyott engem, mint mindig, kaptam egy puszit, és az ígéretet, hogy jön értem.De a többi gyerekkel ott maradt az anyukája. No ezen nagyon felháborodtam. Délután hangot is adtam nemtetszésemnek e miatt. Azaz nem adtam hangot ki. Egy darabot sem. Nem beszéltem anyával legalább tíz percig. Láttam ám rajta, hogy megértette a célzást.
Azt nem tudom, hogy Piroskával mi történik. Odáig minden nap eljutunk, hogy kosárkával elindul az ösvényen az erdőbe, de valahogy hiába határozom el, hogy most akkor én odafigyelek, valahogy mindig elnyom a buzgóság.
Délután mindig jön értem anya. Hazajövünk, villamosozunk is keveset. Itthon uzsonnázunk és fürdésig játszunk.
Azért a hétvégéket mindenképpen várom!

Álommanó megkerült

2009-09-15T16:14:00.002+03:00

Az úgy volt, hogy pénteken anyának gyűlésre vagy mire kellett mennie. És engem nem tudott magával vinni. És Olgimama dolgozott, Feritata sem ért rá, így Évimamáékhoz kellett mennünk reggel. De nem indult a nap zökkenőmentesen, mert reggel sikeresen visszaadtam a megivott tejcsimet. Anya szerint az előző délután megevett tetemes mennyiségű szőlő - nem tudom alig volt 2 fürtnyi, cirka 70 dkg - plusz a reggeli ágyban vergődés tejivással egybekötve okozta a gondot. De azért nem mert elindulni velem villamossal, így taxiztunk. Igen ám, de nem indulok el itthonról soha egyedül, így vittem magammal Álommanót. Amikor a taxis elszáguldott, akkor már anya tudta, hogy baj van. Mert már nem volt a kezemben a Manó... Bizony, ott maradt a taxisbácsi autójában. Gyors telefon a diszpécserszolgálatnak. Álommanó megvan, a taxiban. huhhh, megkönnyebbültünk, persze főleg anya. Aztán elment gyűlni, visszajött értem, ebédeltem egy kis sós vízben főtt krumplit, csak diétásan, és elindultunk. Először villamossal. Majd leszálltunk, és kacskaringóztunk kisutcákon jobbra-balra, míg megtaláltuk a diszpécserszolgálatot, és Álommanót. Hazafelé azért még benéztünk a leendő ovimba, vagyis bölcsimbe. Kipróbáltam a csúszdákat is, mert még nem érkeztek meg a gyerekek!
Szóval a Manóm újra az ágyikómban vigyázza minden álmomat.

A kis koszorúslány

2009-09-10T15:25:00.002+03:00

Ez én volnék! Szombaton szép nap volt! Az éjszakai eső-vihar után kisütött a nap anyának szép frizurát csináltak, apa, anya, mama és tata szépen felöltöztek, alvás után én is kaptam szépséges rózsaszín kisruhát, és elmentünk Ágó anyukájához, Zsókához. Ágó menyasszonyruhában volt. Nagyon szép!!!! És Dodó is nagyon csinosan festett. És mindenki ünneplőben volt. Még az autónkra is masnit kötöttek.
Elmentünk egy szállodához, oda a Sebes-Kőrös partjára, és ott nem engedték, hogy a fűben rohangáljak, mert jött a papa-bácsi, illetve kettő is. Ott sokat beszélt Ágóéknak. Anya szerint ez volt az egyházi szertartás. Utána fényképezkedés, utána pedig játszhattam, rohanálhattam, sokat táncoltunk és még ettünk is. 9 után anyáék úgy döntöttek, hogy már eléggé elfáradtam, így beültünk az autóba, és elvittek Évi mamához és Laci tatához. Náluk aludtam. Mondtam anyáéknak, hogy be sem kell jönniük, menjenek vissza táncolni!
Szóval nagyon szép volt minden, de besézljenek helyettem a képek.

Saját alkotások

2009-09-07T15:09:00.001+03:00

... szeretném megmutatni azokat a dolgokat, amiket én készítek. Hogy mik is azok? Hát elég széles a választék. Ékszerek, kötögetek, sütök-főzök, néha a scrapbook digitális változatának is hódolok.
http://www.feketenfeheren.blogspot.com/

Munkás hétköznapok

2009-09-03T14:18:00.003+03:00

Már egy hete minden nap, szinte bejárok anyával dolgozni. Egészen klassz hely ez az iskola. Csak azt nem értem, hogy hol vannak a gyerekek. Anya szerint csak jövő hétfőn kezdődik a tanítás. Viszont tanító-, tanár- nénik, bácsik azok vannak szép számmal. Mindenki kíváncsian kérdezget, én meg szorgalmasan válaszolgatok. Természetesen nem mindent értek. Azt, hogy cáu, meg azt, hogy bună már megtanultam. Ja és persze a Nu-nu, és a Da-da is megy már szépen. Anya szerint neylvtehetség vagyok!

Szóval voltam már tanári értekezleten, voltam már az anya rendelőjében, kipróbáltam a sok-sok játékot, ami ott van. Egyet-egyet még haza is hizhattam, titokban. De sajnos azokat rendre vissza kell vinni.

Természetesen villamossal járunk. Voltunk régi villamossal, voltunk klassz új Siemens villamossal is. Nagyon jó dolog a villamos. Csönget néha, meg a néni bemondja, hogy milyen megálló következik, kell kapaszkodni is.

Ezen kívül egyik nap Tata vigyázott rám, míg anya takarított, pakolt a rendelőben, és elmentünk fodrászhoz, addigra anya is odaért. Nagyon csinos lett a frizurám.

Azért néha sétálunk és játszunk is:

25 hónapos esze

2009-08-31T13:24:00.002+03:00

Csengére Olgimama vigyáz, míg anya kicsit dolgozik. Csenge folyton leveszi a háziszandiját, hogy felpróbálhasson egy felnőtt cipőt. Mama többször rászól, hogy vegye fel a szandit. Mama türelme a tizenhuszadik figyelmeztetésnél fogyóban, így megmagyarázza:
-Csenge én vagyok a nagyobb, így azt kell csinálnod amit én mondok. Vedd fel a szandit.
Csenge vérig sértve:
-Mama ez nem igazság!

Elmaradtunk, de nagyon

2009-08-30T09:31:00.004+03:00

Nem is tudom hány hetes lemaradásban vagyunk, talán 3. De valahogy sehogyan sem tudtuk rávenni magunkat anyával, hogy beszámoljunk. Vagy két beírást is elkezdtünk, de valami mindig akadt ami megakadályozott abban, hogy befejezzük azokat.

Hogy miről nem beszéltem? Hát volt szülinap, Katicának az uncsitesómnak, aztán voltunk állatkertben, aztán voltunk többször villamossal is doktornéninél, dédimamánál, volt évfordulója anyáéknak, volt szülinapja apának, két napig itt volt Dávid uncsitesó, anya vigyázott rá is. Szóval zajlott az életünk.

A villamosozást nagyon szeretem. A szülinapi bulikat is. Amikor van torta, és énekelünk boldogszulinapot!

A megnagyobbodott orrmandulát nem szeretem, mert nem kapok rendesen levegőt, anya állandóan macerál az orrszívással, meg az orrsprével, amit a doktorbácsi felírt.

Ha itt van Dávid az jó, mert van kivel játszani. Összerakja nekem a vonatsineket, mikor borzos leszek megfésüli a hajamat, sokat nevetünk. Szóval ha nem vagyok egyedül az jó!

Majd mutatok képeket is hamarosan az elmúlt időszakból.

Csengeszáj - megunhatatlan

2009-08-17T14:56:00.003+03:00

Csenge játszik Olgimamánál az erkélyen. Egy flakont lóbál. Dobigál. Mama szól, többször is:
-Csenge, ne lóbáld, ne dobáld, ki fog esni. Leesik a kertbe a virágok közé.
Pár perc elteltével valóban a kertben köt ki.
Csenge megszólal: - MAMA, Te megmondtad!

*****
Csenge: - Anya, kitől kaptam Csimbumomat?
A: - Józsi bácsitól és Sári nénitől.
Cs: - Hoo van Sáji néni?
A: - Kolozsváron, a fiaival: Boldizsárral és Zsomborral.
Cs: - Hoo van Zsomboj?
A: - Kolozsváron.
Cs: - Nekem is kell Zsomboj.
A: - Jól van Csenge.
Cs: - Megbeszéjjük apávaj is...

Készülünk a télre

2009-08-14T08:06:00.002+03:00

Anya szerint a legfinomabb a hazai. Azaz az itthoni. vagyishogy a bolti az nem az igazi. Ezért múlt szombaton nekiálltunk sok-sok baracknak, elrakni télire. Nagyon jó buli volt. Nagy lábosok, pancoslás, ragacsos, maszatos, csúszós... egyszóval gyermekparadicsom. Nem értettem miért nem fogdoshattam a cipőmet és a frissen mosott, hámozott, magvalt barackot felváltva. De azért jó volt, nagyon sokat segítettem anyának és Olgimamának.

Csenge : Pelus 1 : 0

2009-08-06T08:16:00.002+03:00

Az én ügyes kétévesem igazán kétéveshez méltó felnőttséggel kezeli a dolgokat. Már több mint egy hete a nappali séták, bevásárlások alkalmával sem használunk pelust. Így történhetett meg az, hogy voltunk már vécén: nagybevásárlóban, kávézóban, irodában, pisiltünk már a Kőrös partján, a parkban egy fa tövében.... Baleset egyszer történt ez alatt az idő alatt (ma van a 10. nap), a játszón, mire felállta a homokból, és kimondta a varázsszót, addigra a fele már be is csurrant! De szerencsére a hátizsákjában ott a csereruha, így egy pillanat alatt elhárítottuk a gondot.
A nappali alvás során sem igényli már a pelust. Nagyon büszke vagyok rá!

Szülinap - második felvonás

2009-08-03T11:49:00.003+03:00

Ott tartottam, hogy klassz volt a szombati napom, kaptam sok ajándékot, énekeltünk, sütit ettünk, és vendégeim voltak. Ez után következett a vasárnap, ami a szülinapom volt valójában. Amiután felébredtem anyáéktól kaptam egy babát, aki azóta a Juliska névre hallgat. Van neki bilije, előkéje, villája, kanala, tányérja, tudom sétáltatni a babakocsimba, szóval nagyon jó kis játszótársam lett. Józsibácsi és Sárinéni kolozsvárról küldött nekem egy Csim-bum zenebohócot. Nagyon jól indult a napom. Délután jöttek vendégségbe az unokatesómék, a keresztanyuval, keresztapuval, és Évimamával és Lacitatával. Képzeljétek, tőlük meg egy egész vasutat kaptam! Van annak hídja, rendőrség, meg kórház, vannak fa emberkék, meg fenyők, meg jelzőtáblák, meg sínek meg mozdony és vagonok! Nagyon klassz ajándék.
Az uncsimmal jót játszottunk, finomat ettünk, és az anya tortája tette fel a koronát az estére. Megint énekeltünk, és mindenki nagyon jóízűen falatozott a Túróruditortából.

Szülinap - első felvonás

2009-07-31T10:55:00.003+03:00

Képzeljétek el, mi történt itt nálunk. Kétéves lettem! És biza ez sok-sok finomsággal, tortával és vendégséggel járt. Komolyan mondom nagyon jó dolog kétévesnek lenni! Mindenkinek megéri egyszer kipróbálni.
Szombat délelőtt elszaladtunk apával és anyával vásárolni. Meg volt ott porszívózás, mama főzött, sütött, sőt már előző délután elkezdődött a készülődés. Volt ott finom fasírt, töltött, bundás palacsinta, meg még sokminden, nem is emlékszem mindenre.
Nagy izgalmamban nem akartam aludni, majdnem 4 óra volt, mire elszundítottam. Öt után jöttek a vendégek, de én még az igazak álmát aludtam. Majd 6 körül anya szólt, hogy itt van Ágó és Dodo és Zsóka. Erre gyorsan felébredtem, és anya felöltöztetett. Mikor megláttam a gyönyörű ruhámat, megkérdeztem anyát, hogy a menasszonjuhát vehetem fel?
Nagyon sok ajándékot kaptam: egy ovishátizsákot, meg egy tréninget, majd megjöttem Dávidék, tőlük kaptam egy csodaszép cipellőt, meg mesekockákat. Sokat játszottunk, beszélgettünk. Olgimama csinált egy nagyon szép tortát, azon elfújtam a gyertyát, elénekelték nekem a bodogszujinapot dalt, és ettem mindenkinek a tortájából.
Este, lefekvés előtt még megkaptam Mamáéktól és Déditől az ajándékomat: egy Plüss-Süsüt, egy Csőrikés kulacsot és egy Bogyó és Babóca könyvet.

2009-07-26T08:15:00.003+03:00

Ez már a második

2009-07-26T00:14:00.003+03:00

Ez már a második csodás esztendő, amit velünk töltesz kicsi lányom! Sok-sok sírás, nevetés, öröm és bosszankodás, és sok-sok szeretet, öröm, boldogság, amit tőled kaptunk! Remélem még sok-sok ilyen csodás év vár ránk együtt!
Néhány pillanat a második évből.

Mama alkotta

2009-07-25T09:13:00.001+03:00

..nekem ezt a gyönyörű kis álommanókát! Igaz milyen szép! Köszönöm Olgimama.

Kétéves eszével a világ... természetesen szavakba öntve

2009-07-22T22:10:00.006+03:00

Néhány párbeszéd, amikre emlékezni szeretnék:

Kinyitottam a folyósóra nyíló ajtót. Csenge odarohan, becsapja.
Anya: - Miért zártad be? Kinyitottam, hogy szellőzzön, hogy bejöjjön a jó levegő.
Csenge: -Azér, huzat van!
Még ugyanaznap délután, nagyapus bezárja náluk az ajtót, hogy ne jöjjenek be a legyek, csenge rohan és kinyitja.
Cs: -Friss levegő, azér.

Mama ölében nézelődik az erkélyről.
Mama: - Nézd Csenge, ott egy kutyus a kislánnyal.
A kutyát pórázon sétáltatja a kis gazdija, a kutya húzza erősen, a póráz megfeszül.
Cs: -Mama, a kisjány tolja a kutust.

Együtt főztünk. Jött-ment a lelkem. Egyszercsak elkezdte a keresni a konyhai kesztyűmet, merthát mindkettőt eljátszotta. Egyszercsak megszólal!
Cs: -Kesztűm?! Hova tökítettem el????

Felköszöntöttük Gergőt szülinapja alkalmából. Eljött a torta, gyertyafújás. Az összegyült társaság elénekelte a "Boldog szülinapot" kezdetű dalt. Mikor vége lett Csenge megszólalt:
Cs: - Anya mégegyszer énekel szüjinapot!
......................................................................
Esszük a nagyon finom málnás joghurttortát.
A: -Csenge, kérsz még tortát?
Cs: -A kenőcsöt kéjem ana!
......................................................................
Hazaérünk, és elmeséltük, hogy volt kutyus is Gergőnél.
Tata: -És hogy hívták a kutyust?
Cs: -Simojittej Kutus.

Azt hiszem nem fogunk unatkozni a kishölgy mellett. Majd még folytatjuk!

Mosolydíj

2009-07-22T17:43:00.003+03:00

Jujától kaptuk ezt a díjat, köszönjük!
Mi is továbbadnánk, néhány kedves barátunknak, akik mosolyra késztetnek minket, akikhez nap mint nap nagyon szívesen benézünk:
Gréti és testvérei
Áron
Renáta
Nórika

Motsanában

2009-07-17T07:24:00.003+03:00

Mostanában nagyon sok a dolgunk. Olgimamám szabadságon van, így anyával meg mamával délelőttönként is mindig el vgayunk foglalva. Játsózterezünk, takarítunk, mosunk, teszünk-veszünk. Járunk csavarogni is.
A hétvégéim változatosak. Két hete például Síterben voltunk kint, megnéztünk a leendő házunknak az alapját, és voltunk fent Emese néniéknél is. Emese néni ebben a csodaszép templomban dolgozik. Játszottam a fiaival, Palkóval és Bencével. Még a kutyusokat is megsimogattam. Sajnos többet nem fogom látni a Palkó lepkegyűjteményét, mert megnéztem, és mint olyan, mindezt a kezemmel is tettem, aminek egy törött lepkeszárny lett az eredménye. Szó mi szó megorrolt rám Palkó e miatt. De ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat a fiúkkal.
Múlthéten a Lesi tónál voltunk. Igaz a tóból nem sokat láttunk. De rengeteget szaladgáltunk, játszottunk. Az úgy van, hogy az unokatesóm másik nagyszüleinek van ott nyaralója, ott volt mindenki. Keresztanyuék Katicával, Évimamáék, Katica másik nagyszülei, sőt még Béla bácsi és a családja is, akik apa násznagyai voltak az esküvőjükön. Nagyon jót játszottunk. Katicával is meg a nagyokkal is: Renivel és Timivel. Labdáztunk, frizbiztünk, bár az végül a szemöldökömön landolt, tollasoztunk, talicskáztunk. Én még azt is megnéztem, hogy hol lakik a kisvakond.
Hétközben is sok minden történik velem, d annyira gyorsan történnek a dolgok így nyáron, hogy nincs időm mindent elmesélni. De higyjétek el, minden jó!

Napi teendőim közepedte

2009-07-08T11:23:00.000+03:00

Záporeső, flekken

2009-07-07T10:09:00.000+03:00

Az úgy volt, hogy eljött a hétvége. ismét. A hétvége az jó, mert akkor apa nem megy dolgoz, meg általában történik valami érdekes, izgalmas. Így volt ez legutóbb is, bár apa kicsit dolgozott, de szombaton elutaztunk dédiékhez. Ott ismételten találkoztam a pipikákal, a kakassal aki kukojikol, a kutsokkal akiknek hiába mondtam, hogy hagass, ibugugu, meg enyebenye. Azon kívül homokztam is. Mert dédinél a kertben azt is lehet.
Meg azt is megtanultam, hogy a paprika, a paradicsom, a tök, a meggy, az alma, a málna, a krumpli nem a boltban de még csak nem is a picon terem. Hanem a kertben a földből, a fán,a bokron. A málnát le is szedtük. A meggyet egyenesen a fáról ettem... néha egy-egy mag is becsusszant.
A szomszéd kisfiúnál is voltam látogatóban, és még csak nem is pisiltem be, holott odavoltunk egy órát, és előtte sokkal pisiltem bijibe. Viszont mikor visszaértünk büszkén ujságoltam, hogy a baba beszajt. :o Én viszont ügyes voltam! Egész nap budiban voltam ugyanis, és nem történt egy kicsike baleset sem.
Ebédre ettem finom husilevest, amilyen finomat egyedül csak a dédi tud főzni. Meg aztán ettem meggyes piskótát is.
Délután elmentünk Józsibácsiékhoz, akiknek van egy csodás kertjük, ahol Csabinagybácsiékkal és Bogikeresztanyuval, meg Imolával, aki a Bogi tesója, meg Magdival találkoztunk. Sokat hancúroztam a kertben. Egyszercsak, amikor már Csabi majdnem nekiáltt a krumplit sütni megdörrent az ég, és zuhogott is. Éppcsak beértünk a házba, és onnan néztük elvarázsoltan a felhőszakadást, aprócska lehulló jégdarabokat. Aztán, mitha elvágták volna, kisütött a napocska, és már mehettem is rohangálni a sáros fűben. Megsült a krumpli és a flekken is, mindenki jót evett, nekem speciell csak a husi kellett, valahgy nem akartam csökkenteni az élvezetet azzal, hogy krumplit eszem. És ekkor újra rákezdett! A miccset (ami egy román nemzeti kaja, darálthúsok, fűszerek, rudacskába formálva, faszénparázs felett rácson megsütve) azt már az eresz alatt kellett a grillsütőn elkészíteni.
Annyira kifáradtam, hogy a kocsiban hazafelé aludtam egy nagyot.
És akkor néhány kép:

Díjat kaptunk

2009-06-29T15:10:00.001+03:00

... Krisztától, CsodaZsófi anyukájától.

A szabályok a következők:
1:- tedd ki a díjat a blogodba
2:-linkeld be azt,akitől a díjat kaptad
3:-nevezz meg legalább 7 blogot
4:-hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

Eriknek és anyukájának Szilvinek,
Danimanónak és anyukájának Krisztának,
Emmának és anyukájának Annának,
Áronnak és anyukájának Beának,
Renátának és anyukájának Eszternek,
Dávidnak, Rékának és anyukájuknak Ilgyának,
Lilinek és anyukájának Masikának!

Erik és anyukája Szilvi visszaküldte nekünk ezt a díjat, mert úgy szeretnének ők is megajándékozni minket. Köszönjük!

Gergő szülinapja

2009-06-29T09:05:00.000+03:00

Már napok óta mondta anya, hogy menni fogunk Gergő barátomhoz, merthogy szülinapja lesz. Hát el is jött ez a nap. Beültünk az autóba, és iszkiri!!!! Útközben láttunk teheneket, lovakat, csacsit, barit, merthogy Gergő komám "falun" lakik, bármi is legyen az. Mikor megérkeztünk már jó sokan voltak ott, kisebb-nagyobb gyerekek. Sajnos a medencepartiról lemaradtam, mert egy-kettőre beborult, dörgött-villámlott, és bizony leszakadt az ég. Vihar volt. Szerencsére a bográcsban főtt gulyásleves elkészült addigra, így a kerti party bent folytatódott, és annak ellenére, hogy az áramot is elvették igen jó hangulatban kanalaztuk be a levest. Mivel anya egész héten panaszkodott, hogy nem eszem rendesen, ezért megettem egy fél tányérral. No hát finom volt, meg ott mindenki evett, hát én is. Néha eszembe jutott, hogy haza kéne menni, nem szeretem én a sötétet, de aztán hamar jobb kedvre derültem.
Olvastunk, játszottunk, még egy kör lábbalhajtós autókázásra is felültem Gergő mögé. Sajnálatos módon fotók nem készültek, de higyjétek el, nagyon jó volt!
És eljött a nagy pillanat, a TORTA! Volt belőle 2 is. Egy bababarát málnás-joghurtos és egy csokis, az apukák kedvéért. Amikor meggyújtották a tüzijátékot, akkor elénekeltük a szülinaposat. Annyira jó volt, hogy mikor vége lett mondtam anyának, hogy mégegyszer énekeljünk! De nem sikerült kicsikarjak belőle még egy dalt. Sőt azóta ha sütit-tortát látok, akkor mondom, hogy énekejünk szüjinapot. Node az a torta, az nagyon finom volt. Mikor már éreztem, hogy sok lesz a jóból, akkor szóltam anyának, hogy én csak a "kenőcsöt" kérem. Nem tudom miért derült ezen mindenki olyan jót.
Lassan elszállingóztak a vendégek, az eső is elállt, mi még mentünk egy kicsit sarat és homokot dagasztani Gergővel!
Azt hiszem máskor is meglátogatom a kis barátomat!

Bhócbácsi, szalámibácsi és társaik

2009-06-22T08:54:00.005+03:00

Az úgy volt, hogy egyszercsak kint voltunk anyáékkal és mamáékkal a folyósón. Anyáék észrevették az udvaron, hogy jön egy bohócbácsi. Szóltak nekem is. Kiabáltam is neki, hogy Deje, bohócbácsi!!! De amint megláttam hogy közeledik már nem tetszett annyira. Ott álltunk, én az anya ölében, a folyósó végén, néztük a lépcsőházat, ahogyan jön felfele.... Nagy, göndör narancsszínű haja volt. Az arca tiszta fehér, a szája nagy piros. Az orra is nagy piros, még le is tudta szerelni az orrát.... és még egy hatalmasnagyonnagy cipője is volt.... Hááát, szó mi szó, majdnem elsírtam magamat. Pedig kaptam tőle két lufit is. Az egyik úgy nézett ki, mint egy szép sárga alma. Volt fekete szára és zöld levele is. A másik olyan piros volt, mint a bohócbácsi orra....
ÉS bizony azóta mindennap megkérdezem anyát, hogy ugye most nincs a folyosón a bohócbácsi. Valahogy nem szívesen találkoznék vele akkor, ha nincs ott anya. Mondhatják nekem, hogy a bácsi vicces, és játszik a gyerekekkel, meg hogy elment dolgozni, meg hogy fent lakik az emeleten, és neki is van egy kislánya... Valahogy mindezt nem tudom elképzelni róla. Sokkal inkább azt, ahogyan a festett arca ijesztően rámnéz... meg leszerelhető az orra... meg az a nagy cipő...
Aztán nem elég ez nekem. A sétálón találkoztunk egy szalámival. Igen-igen. Jól értitek. Két méter magas szalámi gyalogolt velem szemben. Azóta megkkóstoltam a szalámit, és rájöttem nem túl félelmetes. De hogy annak is mekkora cipője volt.... Hát, meg kell mondjam nektek néha nagyon félelmetes, veszélyes ez a világ.

Zsófiéknak

2009-06-15T14:51:00.004+03:00

... köszönjük a szép ajándékot! Amikor megláttam azt a nagyon szép képet amit küldtetek nekem, akkor az volt az első mondatom, hogy huncut Bubus!, amivel anya is mélyen egyetértett!

Ja, és anya üzeni az én kis barátaimnak, hogy késni fog ugyan az ő ajándékuk, de megéri várni rájuk.... Meglesz!

Képek a várban

2009-06-12T08:54:00.004+03:00

Nagyváradi Vártemplom (mindig nagy örömmel hallgatom a bim-bam harangjátékot):

A világ - de legalábbis a várfal - tetején:
Ez már uncsi! Valami mást? Csinálhatnánk?
Dobpergés, produkcijó!!!
Kis-kapus:
Most miért is nem fürödhetek meg ebben a vízben?
Nagyon szeretem gyűjteni a tabicsot:
Tudom-tudom, fűre lépni tilos!
No, mostmár erre inni kell!

Ha hétfő akkor liget

2009-06-10T07:33:00.006+03:00

Hétfőnként anya el szokott pályázni egy munkahely nevű helyre, amit ő csak Egyesület néven emleget. Már voltam ott néhányszor, szerintem a Csodák palotája jobb kifejezés lenne rá. Kismillió zenélő eszköz, sok-sok könyv, ceruza, rajzlap, játékok megszámlálhatatlanul, gördeszka, óriáslabda, trambulin... szóval minden mire egy magamkorabeli gyermek vágyhat. És azt mondják itt tanítja anya a gyerekeket. Hát, akkor azt hiszem én is várom már, hogy oviba járhassak tanulni. Remélem az is lesz ilyen izgalmas!
Node a lényeg az, hogy ilyenkor hétfő délutánonként megengedem Fejitátámnak, hogy elvigyen kicsit csavarogni, meg hintázni, meg csúszdázni. Meg még beszélgetni is szoktunk. A kedvenc helyünk a liget. Mert árnyas és hűs. Mert nagyon jót lehet csúszdázni. És Mérleghintázni. És körhintázni. És csúszdázni. (csak azért említem kétszer is mert ez a legfontosabb)
És képzeljétek, a minap, mikor arra jártunk elénekeltem a mókuskás dalt, és előkerült a fentnevezett!
Ui: ez volt a kétszázadik bejegyzés másfél év alatt, mióta készül a blogom. Ez alatt rengeteg kommentet kaptam, és több mint 22200-szor látogattátok meg oldalamat. Továbbra is várlak Benneteket.

Mama-szülinap, torta, hétvége, egyebek

2009-06-03T08:09:00.005+03:00

Hát meg kell mondanom, nagyon sok mindenről lemradtatok mostanság, de hát olyan gyorsasággel váltották egymást az események, hogy nem is tudtam lépést tartani velük, így most próbálom kicsit pótolni a mesélést.
Szóval előszöris volt egy nap, egy csütörtöki, mikoris anya nagyon fincsi tortát sütött, amit nem volt szabad megkóstolnom, csak este, mikoris mamának kellett szülinapompompom, kalapompompom, vagy valami hasonlót mondani. De ha már mondtuk, akkor kaphattunk fincsi vacsorát is meg tortát is. Az események időrendi sorrendjét betartva ez után egy szombati napról kell beszámoljak nektek, amikoris reggel 7 körül autóba vágtuk magunkat és elindultunk messzire, nevezetesen Kolozsvárra. Hű, azta mindenit, hogy mennyit kellett az autóban bekötve lenni. Azért feketetónál beiktattunk egy kis pihenőt, meglehetősen hideg volt. A felnőttek kávét ittak, én játszhattam a cukorral, meg felfedeztem az éttermet. Kint nem sokat sétáltam, mert bizám didergős idő volt. Megérkeztünk és már mentünk is a templomba, merthogy Bogi-keresztanyukám ballagott. Tele volt a Farkasutcai református templom emberekkel, nem is sokat voltam bent. Node kint, hogy kint mi volt, azt el sem fogom tudni mesélni. Gyermeknapi haddelhadd. Rajzolós sátor, waldorf sátor, könyvet árultak, játékokat, fából, társast, mézeskalácsot, zene szólt mindenhol, és sok gyerek volt. De engem enm érdekelt semmi más, csak Bummbumm, aki anya és Tünde néni, a zenetanárnénink szerint Csimbum. Mert volt ám ott egy néni, aki zenebohócokat, waldorfbabákat, és szépséges virág-manókat-tündéreket árult. És én nem kaptam Bumbumot.....Pedig csengettyűs a sipkája, és el tud bújni a kosárkájába, és néha mérges, és néha vicces, és minden hangot és minden dalt ismer.....
Mivel nem lehetett folyton ott lebzselni ezért sétálgattunk. Anya legnagyobb örömére pároslábbal beletoccsantam egy pocsolyába. Igazán vicces kis történet volt. Elég hamar ki lettem onnan rángatva, és rohantunk az autóhoz átöltözni. Igaz ami igaz, a végére hideg lett a zokni meg a nadrágszár, node olyan jó buli volt.
Miután vége lett az egésznek elmentünk egy kalózos helyre, ebédelni. Miután mindenki ivott valamit, így én is kértem magamnak egy pohár baracklevet, aminek anya szerint az lett a következménye, hogy enni nem voltam hajlandó. No persze, nem érti meg, hogy nincs időm, meg kedvem, a kaját rágni kell, szokni kell az ízeket, most nem akarom. Nem szeretem és kész.
A hangulat azért kiváló volt. Ha meguntam a zsivajt sikítottam egy nagyot és síri csend lett.
No, mára ennyit, majd innen folytatom.

Frizuraigazítás

2009-05-28T15:42:00.002+03:00

Elmúlt hét - rövid képes összefoglaló

2009-05-25T11:33:00.004+03:00

Hát, kicsit elmaradtam a bloggolással, de nézzétek el nekem, hiszen annyi dolgom volt. Előszöris ott a játszótér: homokozni kell, mászni kell, csúszni kell, hintázni kell minden féle hintán. Bizony ez egy komoly részét kiteszi a napi foglalatosságaimnak. Azután még ott vannak a szobrok: Zsuzsa néni, tollvonásos bácsi, és a többiek, akiket meg kell látogatni, lehetőleg naponta, hogy nehogy elhanyagoltnak érezzék magukat, virágot is kell nekik szedni, meg egyáltalán.
Persze azért megyünk néha egyéb helyekre is, mint például a Bóbitára, ahova imádok járni. Már tudom kívülről vagy 10 dalnak meg mondókának a szövegét, és egyáltalán nagyon jó ott a hangulat. Imádom mikor zene van, a rádióból, tévéből is szólhat akár. Legutóbb Tünde néni hozott furulyát meg hegedűt is. Nagyon izgalmas volt.
Az óra végén nem szívesen megyek haza, node haza kell menni. Olyankor van hogy nincs kedvem semmihez, de főleg ahoz nincs, amit anya, apa, vagy mamáék terveznek aznap estére: pl. velük együtt viráglocsolás, vacsorázás, vagy rendrakás.
Azért a tüftüfülés (töf-töf) nagyon kedves elfoglaltságom, igaz nem mindig a virágokat locsolom vele, hanem néha a falat vagy egy közeledő lábat. A minap véletlenül kiesett az erkélyről a mama telefonja, de én nem voltam ezért hibás. Kiszállt a kezemből valahogy.
Viszont a bilizéses témában már nem nagyon van eröltetés vagy idegeskedés. Nagyon bosszantott, mikor félóránként előjöttek a témával, hogy szóni tej, meg nincs pejus, meg hogy budi van. Most gyorsan szólok, hogy kaka van, csurran a bijibe, kivisszük, jehúzzuk, tezet mosunk szappannaj, és már le is zártuk a témát. Azért bávó van minden egyes alkalommal!
Van még egy kedvenc szórakozásom, amiről eddig elfelejtettem beszámolni. Mamáék erkélyéről pont a jendőjbácsik ijodáját lehet látni. Nomeg a parkolót, ahol ott áll a sok ninú-s jendőjautó! Nagyon fontos minden este megnézni őket, mikor kiszállnak az autóból és bemennek az irodába, vagy kijönnek az irodából megnézni holmi koccanásos autókat. De a minap, mikor tatával sétáltunk nem mertem köszönni a jendőjbácsinak, pedig ő köszönt nekem szépen, hogy szerbusz kislány.
Amikor anya dolgozni fog akkor én majd óvodába fogok menni, de most még csak néha dolgozik (dejekeket tanít) vagy tonázik, olyankor többnyire Fejitatával sétálok. Szoktunk a Töjös partján sétálni, de legutóbb a Ligetben voltunk. Láttunk mókuskát, ültünk a padon, sokat hintáztunk. Az egyik ház udvarán a kismedencében volt sok tekibéka, de még valahonnan kakas is kukorékolt.
Nagyon jó és mozgalmas napjaim vannak. Amikor van időm amjd ismét mesélek.
Kukucs!

Lóg a lába, foltos lába!!!!

Imádok csavajogni!

Csengeszáj update

2009-05-15T10:09:00.005+03:00

Néhány mosolyfakasztó történet!

Hallott engem telefonálni. Öt perc elteltével játszik a telefonjával. Megszólal:
-Hajjó! Ejnézést tívánok!

Feri tatája bejár a kórházba, kezelésre a visszerei miatt. Tegnap egész nap kereste, mindig elmondtam, hogy a doktorbácsinál van, elment meggyógyíttatni a lábát. Sorolta a családot, odaért Feri tatához:
-Dottojbácsi, fájós jábát.

Peti babára felhúzott egy bugyit - azaz ANASEGÍCS mondattal sikerült bugyit adni Petire. Ülteti Petibabát a babakocsiba, és közben magyaráz neki:
-Budi van, szóóni kejj. Nincs pejus, budi, szóni kejj.

Jobbulást

2009-05-14T08:14:00.002+03:00

...kívánok innen is Évi mamának, akit a dottobácsi a kórházban gyógyít most! Remélem nagyon hamar otthon lesz már!

Utolért a dátha

2009-05-12T13:55:00.004+03:00

... sajnos nagyon utálatos napokat élek. Csorog az orrom taknos vagyok, és zsepi kell állandóan a karbantartásához. Az orrszívás az már nagyon idegesít. Már az sem mindig vesz le a lábamról, hogy én magam foghatom az orrszívőfejet, és dughatom be az orromba mint a nagyok.
Gondolhatjátok e mellett kinek van még kedve arra koncentrálni, hogy bugyi van, azaz délelőtt a séta előtti órákban és délután a séta utániakban nem kapok pejust. Többnyire szólok is, hogy bijibe, és akkor bávó van, és akkor én húzhatom le a wc-t, de azért előfordul, hogy szólok, hogy bijibe, és már csurran is..... De azért anya szerint nagyon ügyesen boldogulok lassan ezzel is.
Nah, megyek is, kialszom ezt a náthát!

Renátával

2009-05-07T10:10:00.002+03:00

Kedd délelőtt anyával felkerekedtünk, sétáltunk, hintáztunk kicsit, megjártuk a piacot, majd ellátogattunk Jenátához és Esztejnénihez.
Nagyon jót játszottunk Renátával. Előszöris szétszdtük a szobában a játékait, hogy az anyukájának legyen mit pakolnia utánunk! Utána kimentünk az udvarra, próbáltam barátkozni a tutussal, meg homokoztunk is kicsit. Eszternéni sütött fincsi palacsintát, azt is ettünk, majd újra bent játszottunk a sozbában. Nagyon megnyerte a tetszésemet a Renáta nagy autója, vagy én ültem benne, vagy ha Renáta ült be, én mintegy rendőr vetődtem a kocsira! Nagyon jól telt a közös délelőtt, máskor is megyünk hozzájuk remélem!
Néhány kép!

Hétvége, május elseje, kirándulás, miegymás

2009-05-04T07:15:00.005+03:00

Voltunk kirándulni! Komolyan mondom ez akkora nagy buli! Mármint ez a kirándulás dolog.
Az úgy volt, hogy péntek reggel beültünk az autóba apa, anya, mama, tata és én. Elmentünk Mihályfalvára, ott bevártuk Sziji bácsit meg Sziji nénit, aki amúgy Mejinda, és van a pocijában ticsibaba, és elindultunk egy olyan klassz helyre, hogy csak csuda! Volt ott tó, meg híd, meg hinta, meg csúszda, meg szökőkút, lehetett finom husikát sütni, meg labdázni, meg sétálni. Sokat rohangáltam, meg játszottam. A bácsik fogtak jó nagy halat is.
Labdázom:
Hintapalinta:

Hídon mamával:
Huncutkodom:Halacskát fogott a bácsi! És vissza is engedte a tóba!

Fújt a szél:
Eléggé elfáradtam a nap végére, különös tekintettel arra, hogy alig aludtam fél órát, féltem nehogy lemaradjak valamiről, így este kellett behozzam, node ugye mivel Magdiéknál aludtunk, így azért nem volt az igazi, igaz ott volt a saját kis utazóágyam, de azért óvatosan aludtam. Másnap voltunk sétálni, meg Bogikeresztanyu nagyijánál, meg a dédiéknél. Ott találkoztam Juli nénivel, sokat játszottunk, mindenkivel megetettem a dédi pipikáit, nehogy éhen maradjanak, ebédeltünk is és elindultunk Józsibácsiékhoz halászlevet főzni. Én elaludtam az úton, és mág vagy másfél két órát aludtam a kertben a babakocsimban. Utána kicsit játszottam Dáviddal, meg Imóval, de a nagy szél hazakergetett minket. Egés zúton azt meséltem mamának és anyának, hogy milyen jó dolog a kirándulás! Mindenkinek ajánlom!

Anyáknapjára

2009-05-03T10:01:00.002+03:00

... kívánok minden jót az anyukámnak és a nagymamáimnak és a dédimamáimnak!

Csengeségek

2009-04-29T08:14:00.003+03:00

Az utóbi időben egyre több őrületes gyöngyszem / beszólás hagyja el kicsi okos gyermekem száját. A viselkedése néhe hihetetlen, korát meghazodtoló, néha idegesítően kétéves.

Ül Csenge az etetőszékben. Próbálja enni a laskát pörkölttel. Nem sikerül kanállal, ezért kézzel próbálkozik. Gondoltam odaadom a kezébe a gyerekvillát, hátha azzal jobban boldogul. Próbálkozott 3-4-szer, de nem sikerült.
-Tsija anyám, nem kejj szújós tanáj.

Nézi Csenge Süsüt. Épp Torzonborz tijáj jelenik meg. Nézi és gondolkodik, majd megszólal:
- Tijáj bojokáj! (Király borotvál!)

Reggelente átmegyünk köszönni a nagyapusnak, nagyanyus már dolgozik. Kimennek tatával az erkélyre, és megnézik a várat, a vártemplom tornyát. Épp szólt a harangjáték. Hallgatta Csenge élvezettel, majd miután vége lett megszólalt:
- Mégeccej!

Nagyon szereti utánozni a felnőtt tevékenységeket, éppen ezért kellett neki jocsojót is venni:
...és látta Ogimamát, amint lefesti a falakat a folyosón és a teraszon, így az ecsetre bukkanva ő is akcióba lendült:

Szabadnap

2009-04-28T09:57:00.000+03:00

Apa múlt hétfőn szabadnapos volt! A szabadnap nagyon jó dolog. Bár délelőtt csak ejtőztünk itthon, azaz a felmenőim pihentek volna én pedig nógattam őket, hogy menjünk már valahova, így összepakoltak, és elindultunk. Először elszaladtunk a dédihez, meg mamához a munkahelyére, de utána elindultunk. A nagy buzgóság álomba ringatott, így nem tudom azután pontosan mi történt, de egyszercsak megállt az autó és megérkeztünk. Azt mondták megyünk sétálni az erdőbe. A Félix-füdőbe. Hát sétáltunk meg motoroztunk abban a nagy erdőben. Hatalmas nagy fák voltak ott, meg anya legnagyobb bánatára hatalmas szúnyogok is. Láttam sok bogarat, kavicsot, virágot, levelet, bokrot, csiripeltek a madarak is. Csak mókuskával nem futottunk össze. Ahol megfelelőnek láttam a talajt, ott ráültem a motojomra, viszont, ha nagyon elfáradtam felpattantam az apa vagy az anya nyakába.

Amikor már nagyon megéheztem anya elővarázsolt a hátizsákból egy nagyon fincsi ivójoghurtot, de az autónál volt kifli, pizza és mazsola is. Valahogy ez a pizza dolog nem jött be nekem, nem tudom mit szeretnek azon annyira a felnőttek. Pedig nagyon csípem az olasz konyhát, hiszen ha tehetem állandóan tésztát eszem. Imádom a spagettit, a laskát, a tarhonyát... és még folytathatnám!
Miután jóllaktunk voltunk bent az üdülőtelepen vagy fürdővároskában, nevezze ki-ki ízlése szerint. Meglestük a virágzó tündérrózsákat. Az egyik fajta még nem virágzott az majd nyáron fog, de a másik gyönyörűen pompázott. Meglestük a tekibékákat, az aranyhalakat és a brekegő békákat is.Mivel az idő még fiatal volt ezért anyáék úgy döntöttek hazaugrunk uzsonnázni, és utána sipirc az állatkert. Anya szerint sokmindenben elkeserítő a Váradi Állatkert, de én nagyon élveztem. A szarast, a kecskét hosszan néztem, és kiabáltam is nekik. Álltam a kerítésük előtt, és csak hívtam-hívtam őket, hogy szavaaaaaas, tecsteeeee de valahogy csak nem akartak odajönni hozzám. A medvének és az oroszláncicának nem mertem kiabálni. Valahogy nagyon nagynak tűntek. Láttam még mókuskát és majmot is, meg sok-sok pipikát meg kakast meg madajakat.
A nap lezárásaként felmásztunk a Gombába, avagy a nagyváradi Golgota dombra, ahonnan be lehet látni az egész várost!
Remélem apának gyakran lesz szabadnapja!

Motorosbaleset

2009-04-20T09:37:00.003+03:00

Annyira jó volt nekem pénteken! Képzeljétek. Anya mondta apának, hogy kifogyott a fürdetőkrémem, és menni kell venni. Mivel ugye itt nem lehet kapni ilyet, ezért bepakolóztunk az autóba, és irány Berettyóújfalu. Nem első próbálkozásra, de azért elég hamar találtunk gyógyszertárat, ahol anya vett nekem fürdetőkenőcsöt, és egy új testápolót, amivel egyelőre nagyon meg vagyunk elégedve anya is, én is, ugyanis már nem viszket a lábam.
Utána elmentünk vásájoj egy kicsit, majd anya meg apa úgy döntött, hogy megérdemlek én is egy kis szipi-szupi új járgányt. Kaptam egy nagyon klassz narancssárga motort. (Azóta néha álmomból is úgy ébredek, hogy azt mondom: motojom!)
Hazajövet még vettünk néhány virágot nagyanyusnak, azóta ott virítanak nála a balkonládában, majd hazaaértünk és motorozhattam. Estére már nagyon fáradt lettem, így kicsit figyelmetlen voltam, nekimentem a falnak, és felborultam. Ami önmagában nem lett volna nagy baj, csakhát ujabban gyakran rágom a szám szélét, így most az esés következtében kívül-belül alaposan megharaptam a számat. Annyira feldagadt, hogy éjjel nem tudtam nyugodtan aludni sem, a horkolástól, meg a szájszárazságtól, meg egyáltalán.
Azért már minden rendben van, és természetesem a motoromra azonnal visszapattantam, szóval jóban vagyunk továbbra is!

A kis kertész

2009-04-17T09:15:00.005+03:00

Sokat olvasunk, Csenge nagyon szereti a délutáni-esti meséket, türelemmel hallgatja, majd egy idő után egy-egy részét fejből, kívülről fújja. Tegnapelőtt botlottam ebbe a gyönyörűséges kis leporellóba, és abba a két csodás versbe, amik benne vannak. Olvassátok, töltődjetek:

Zelk Zoltán:
A kis kertész

Kora reggel talpon vagyok,
kis kertembe kiszaladok,
várnak énrám a virágok,
rózsák, szegfők, tulipánok.

Hogyha beszélni tudnának,
tán jóreggelt kívánnának,
hangos szóval köszönnének
szomszéd kertnek, napnak, szélnek.

De én így is értem őket,
látom, milyen vígan nőnek,
látom, milyen vígan élnek -
színnel, illattal beszélnek.

Este alusznak a fák is,
mind elalszik a virág is,
nincs paplanuk, nincs párnájuk,
mégis gyönyörű az álmuk.

Zelk Zoltán:
Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág.

fehér a ruhája

meghívja a virágokat

tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,

lila a ruhája,

kivirít a kankalin,a

szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,

bolondos a kedve,

a rigó is füttyent egyet:

hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,

illat száll a légben,

őrt állnak a gesztenyefák,

illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a

virágillatárban,

s arra ébredünk fel reggel:

napsugaras nyár van.

Húsvét 2.

2009-04-15T12:24:00.007+03:00

Tegnap, azaz húsvét hétfőn nagyon nagyon sok minden történt! Nagyon klassz kis nap volt! Úgy indult, mint rendesen, 7-kor ébresztőt fújtam, aztán a bilibe elvégeztem amit ilyenkor szokás, aztán anya összepakolt egy nagy szatyornyi ruhát nekem, azután reggeli, azután mamáékhoz is átmentünk, akik ugye itt laknak a szomszédba, megsürgettük őket, meg ismét sürgés-forgás. És akkor elindultunk mindnyájan az autónk felé.
Tartottunk egy kis kitérőt a Real-ban, és utána megállíthatatlanul (anya mondja: a megállíthatatlan jelen esetben a csiga lassúságával vetekedett, ugyanis az út Nagyvárad és Érmihályfalva között katasztrofális, itt-ott meg is szűnik létezni. Még szerencse, hogy főút :S) száguldottunk a Dédihez. A dédinél jó! Van ott pipika, tutus, a kakas azt mondja kukorék, és van sok-sok homok, meg szép hapci is! És persze a világ legfinomabb levesét a dédimama főzi, és ugyebár tudva lévő, hogy én eléldegélnék levesen, ha más nem lenne az sem nagyon zavarna. De volt ott minden, sonka, meg kalács, meg sok-sok süti, meg a leveske, meg a dédimama vágott pipikát és megsütötte, és még szörpit is kaptam. Azután a szomszédnénihez is átmentünk, ott kaptam igazi piros meg lila csokitojást, az egyiket gyorsan befaltam mielőtt elvették volna tőlem, igaz, csak a felét, mert olyan izgi volt a többit elmorzsolni.
A dédinek van két kutyája, erről még nem is besézltem. Betyár és Szimat. Betyár egy nagy fekete, nyugis kutyus, Sizmat egy kicsi, borzos, ideges tarka. A hátsókertben voltak egy kerítés mögött, én mégis megijedtem mindig a Szimat ugatásától. Hangosan kiabáltam, hogy JAJ. Anya, meg mama mind mondták, hogy nem kell félni a kutyustól. Ha félek a hangjától, akkor szóljak neki, hogy ejnye-bejnye, meg hallgass. Mondtam is neki, hogy Ibugugu tutus.
Utána átmentünk Szijibácsihoz meg Szijinénihez, aki amúgy Meli. Ott volt Bogikeresztmami is, meg a tesója Imó, meg a szüleik Magdi és Csabi. A felnőttek beszélgettek és sütögettek, én meg sokat dolgoztam. Egy egész sóderhegyet kaptam játék célokra, nomeg gyönyörű sárgahomokot, Volt ott fű is, friss levegő is. A sóder jó dolog, lehet hordani, pakolni, lehet hajigálni, és ha elég sok van belőle, akkor mászókának és csúszdának is elsőosztályú.
Olyan sokat játszottam, hogy este 7-re hulla voltam, és bealudtam a kocsiban.... Nagyon klassz nap volt.
Ja, közben jöttek mindenféle bácsik, mindenféle kölnikkel, összespriccolták az anya, meg a mama fejét, meg ruháját, néha még rám is szórtak. Ezt a részét a napnak nem igazán értettem.

Milyen picik, hangosak ezek a csibék:

Itt laknak a nagy pipikák, meg a kakasok! Nagyon viccesek! Vajon ők tojták a pirostojásokat?

Megállapításom szerint a mihályfalvi homok a legjobb a világon!

Egész jó dolog ez a csokitojás! Szeretem a húsvétot!

A sóderhegy jó dolog!

Csak kérlek ne zavarjatok, míg dolgozom!

Nem értem miért mondja anya, hogy életemben együttvéve nem voltam ilyen koszos!

Hogy is van ez a locsolkodásos dolog? És mi köze ennek a csokonuszihoz és a tojáshoz, ami ráadásul piros?

Húsvét

2009-04-12T15:36:00.008+03:00

Az úgy volt, hogy anya meg apa sokat takarítottak, aztán láttam mamáék is, meg utána anya meg mama sokat főztek. Sejtettem, hogy valami készülőben van. Aztán ott volt a júságokban a sok csoko nuszi, meg az a sok-sok tojás. Tudtam hogy enek jó vége lesz. Hát anya szerint még nincs vége, de a tegnap reggeli program nagyon klassz volt. Felöltöztettek valami olyan partedlibe, vagy nyálazóba vagy mibe, ami leért a térdemig, és ujja is volt.

Aztán előkerült 5 kis doboz. Az egyik piros volt, a másik zöld, meg még sárga, narancs és kék is. Kaptam egy kis tálkában néhány főtt tojást is. Anya kinyitotta az első festéket, én azon lendülettel tövig belenyomtam egy tojást. Anya alig bírta kikapkodni.

Aztán kinyitott még egy festéket, és segített kicsit nekem, hogy megfelelően sok festék jusson a tojásra is, mert a kezemen volt gazdagon.

Az eredményekre meglehetősen büszke vagyok! Azt hiszem van művészi érzékem!

Nyuszi ül a fűben

2009-04-12T07:55:00.003+03:00

Boldog nyuszivárást kívánunk mindnkinek! Nyusziknak jó munkát, fiúknak jó locsolkodást, sok-sok szép hímestojást, lányoknak sok-sok locsolót el ne hervadjanak!
Megyek is tojást festeni!

Tavaszolás itt is, ott is

2009-04-05T21:36:00.010+03:00

Meg kell mondjam ez a tavasz, amiről annyit zengedezett anya, no ez egy nagyon jó dolog. Sokat süt a nap, csak picit fujaszéj, viszont nagyon sokat lehet kint csavarogni, meg főleg homokozni, meg hintapalintázni, meg csavarogni. Lehetőség szerint napjában leglább kétszer, családom minél több tagját befogva egy ilyen akcióba.
Szombat délután tatámmal mentünk le sétálni a Köjös partján lévő sétányra. Ott gyűjtöttem kavicsot, barátkoztam gyerekekkel, megnéztem Zsuzsa nénit, aki szobor, meg a tollvonásos bácsit, aki szintén szobor, kicsit hintapalintáztam is, átmentem hídon, voltam boltban. Egyszóval irtó jól szórakoztam.

Vasárnap pedig apával és anyával homokoztam és csúszdáztam, és hintáztam, és nagyon de nagyon szeretem a tavaszt!

Kedvenc meséim

2009-04-05T21:36:00.008+03:00

Hát bizony a mese az jó! Főleg ha anya olvas, méghozzá jó sokat egymás után. De nem ám akármit, hanem kérem szépen BOJIBONt. Akit Dabi és Duji kapnak az anyukájuktól, és itsinc meg sok minden más történik vele, de inkább olvassátok el ti is!

Most kaptam a következő Bojobonomat, de ebben már benne van Annipanni is. Nagyon érdekes. De még nem hallotam elég sokszor ahhoz, hogy fejből sok részletet mondjak belőle. De az biztos, hogy van benne egy piros cipő és egy talap.

Jó éjszakát

2009-04-01T21:28:00.002+03:00

Kisbaba, kismama, jójszakát,

égből a hold tüze hulljon rád.
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát.
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát!

Hegyfokon bömböl a mord medve.
Hangja, ne érjen a füledbe.
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát!
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát!

Nézem az égen a csillagot,
ébren is csak haza gondolok.
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát!
Ringasson tollas ágy,
kisbaba, kismama, jójszakát!

Jogut edejüj (joghurt egyedül szerk.)

2009-03-31T22:06:00.003+03:00

20 hónap

2009-03-30T11:59:00.008+03:00

Hihetetlen. Eltelt 20 hónap. Az utóbbi időben csak állok, és tátott szájjal lesem, hogy csepp gyermekem mennyi minden új dolgot tanul nap nap után.
Mivel is kezdjem?
A beszéde szárnyal. Mindent, de mindent mond, kér, kérdez. Még nincsenek igazán mondatok, de azért már összerak 2 szót egymás mellé. De olyan szavakat használ, hogy csak lesek. Tegnap ebéd után kapott egy teszejetet (tejszelet), miután megette, kinyalta a papírját, és készült vele a szemeteshez, marokrafogta, jó alaposan meggyűrögette, majd azt mondta: összedütem. A körülötte lévőket többnyire nevén szólítja: apa, Zsotiapa, édes apa; ana, Csija ana, édes ana; nagyszülőket is megnevezi, de a barátait is nevén szólítja. Gergő barátja beteg volt, 3 hétig szólongatta. Minden alkalommal az volt a válaszom, hogy Gergő most beteg, himlős lett, pöttyös. Azóta ahányszor eszébe jut mondja, hogy Gegő püttyös, himüs. De elmondja, hogy a hajvasalómat fogdosni feszéjes, a kályha süt, a mosógép mos, tata dogoszi, evéskor az asztalra kéri a teitőt. Ha valamit ő szeretne csinálni, akkor azt mondja te is! meglehetős vehemenciával, viszont ha azt szertné, hogy én csináljam meg, akkor ana is felkiáltással jön oda, illetve szépen kér segítséget: ana segís szavakkal. Elmondja, hogy éjes, ámos, azt is megmondja, hogy mit kér enni: banán, jeves, husi, fisi (virsli), amna (alma), bósó, süti. Használja az udvariassági szavakat is: tiem (kérem), tüszömöm (köszönöm), tessík, szebusz, boccsánat. Elkezdte a birtokos viszonyt is jelezni. Pijangó Süsüé, szeme anáé (ez utóbbi a szemüvegem).
Énekel és mondókázik. Szinte végig tudja a Boci-boci tarka, a Mókuska, a Csip-csip csóka szövegét, valamint a Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet kezdetű mondókát. Több más mondókát is mondogat, bár nem mindig jövök rá, hogy melyik az, mert ki kell mozaikozni, általában 2-3 szavanként mondd belőle valamit.
Ugyanakkor el kell mondjam azt is, hogy begyalogoltunk a rémes-kétéves korszakba. Akaratos és makacs a végletekig. Ha valamit nem akar, akkor azt telitüdőből képes ordítani, hogy nemkej, legyen az tiszta pelus, egy puszi, köszönés, ölelés, étel vagy lefekvés. Hisztizni is képes, ha valami nem kedve szerint történik, vörösre ordítja a fejét, és annyira bömböl, hogy levegő után kell kapkodnia. Nem felejti el könnyen ha valamit akart, nem kaphatott meg.
Egyre önnállóbb a játékban is. Eljátszik egyedül a babáival, akár 10-15 percet is, Rajzolni nagyon szeret, már nem marokra fogja a ceruzát, ha mellette ülök, akár fél órát is rajzolgat. A meséket imádja, lefekvéskor követeli is, sőt, ha nem alszik el a mese végére, akkor felhangzik a varázsszó a másik. Tévében csak a zene (különösen népzene vagy komolyzene) és a reklámok érdeklik, a számítógépes mesék közül Süsü mindenek felett. Esetleg a Futrinka utcát nézi meg.
Fel tud jönni a másodikra, kis segítséggel, lefele viszont még segítséggel sem nagyon megy a lépcsőzés. Mindenre felmászik, és elég ügyesen mászik lefele is. Mostanában a két lábbal ugrálást gyakorolja. Néha, mikor eszébejut, akkor körbe-körbe forog a tengelye körül, természetesen esik hatalmasakat. De azért sokat csiszolódott az egyensúlyérzéke.
Alvási igénye nem túlzottan nagy, de azért nincs panasz. Éjjel 10 órát alszik, nappal egy-másfél órát. Viszont egyre inkább egyedül alszik el a kiságyában, igaz mellette kell ülni, és mesélni. Vackort, Pom-Pomot, Gőgös Gúnár Gedeonból 1-1 mesét, és a mostani nagy kedvenc, slágert Boribont.
A szobatisztaság egyelőre stagnál: reggel minden körülmények között biliben az adag, déli alvás után is, napközben is van hogy elkapom, de ven hogy későn szól. Viszont ő hozza a bilit, és lelkesen húzza le a vécét. A pelust utálja.
Segít főzni, mosni, takarítani.

Az idei tavasz divatja

2009-03-25T12:08:00.000+02:00

Voltam az oviban

2009-03-20T12:26:00.003+02:00

... az úgy volt, hogy pénteken délelőtt apa és anya felöltöztetett szépen, és mondták, hogy elmegyünk megnézni az ovit. No, mondom ez jó lesz. Persze először azt hittem abba az oviba megyünk ahova "Tatisza" unokatesóm jár, de kiderült, hogy nem, hanem abba az oviba mentünk, amelyikbe, ha minden igaz én fogok járni ősztől, mikor már anya is fog menni a dolgozba. Hát, meg kell mondjam csudijó hely ez az ovi. Az a rengetegsok gyerek, meg sok szék, amire fel lehet mászni és az a sok játék, telefon, baba, építő, báb, mindenféle.
Megérkeztünk, anyáék elkezdtek beszélgetni az igazgatónénivel, nekem meg azt mondták bemehetek a gyerekekhez, hogy ne unatkozzak. Háááát, mentem is, mint a szélvész. Anya bekísért. És ebben a pillanatban bele is vetettem magam a forgatagba. Úgy 5-6 perc múlva bukkant fel újra anya és apa, de én észre sem vettem hogy eltűntek, és nem is volt kedvem még hazamenni. Nagyon jó volt a hangulat, főleg mert az egyik kisfiúnak szülinapja volt, őt köszöntötték a gyermekek, kaptam én is tortát. Node a lényeg a sok-sok gyermek volt. Annyira kedvesek voltak velem. Annyira jó volt játszani velük!
A hétvégém is nagyon jól telt, bár volt egy kisebb incidens. Az úgy volt, hogy szombat este itt volt az anya unokatesója (Imó, aki már nagy, gimnazista lány), meg persze az anya keresztfia Dávid. Mindkettőjüket nagyon szeretem. Estefelé aztán a nagy játékban, hancúrozásban beleharaptam Dávid nyakszirtjébe. Azaz véletlenül, csak úgy megszeretgettem, hátulról átöleltem, és megtörtént a baj.... Nagyon megharagudott. Másnap reggel, mikor felkeltem, kerestem Dávidot, anya mondta, hogy bizony megharagudott, mert megharaptam. Persze hiába mondtam anyának, hogy "póló" vagyishogy én csak a pólóját haraptam meg, valahogy nem sikerült erről meggyőznöm anyát. Meg félek Dávidot sem...