Ballagás

Pénteken (április utolsó napján) vééééégre valahára apa jött értem a bölcsibe! De nem ám akárhogy, hozta magával tatát is, meg aztán felöltöztetett szép ruhába és nekiindultunk Debrecennek. Ugyanis Imola ott ballagott. Én is akartam vele ballagni. Anyának mondtam, hogy akkor most ő is fog ballagni. Jót nevettek. Nem értem miért.
A debreceni közlekedéstől apa kicsit kiakadt. Az autónk is. Fellfort a vize. ÖÖÖÖÖÖ, az mi? Node mindegy. A lényeg, hogy végülis a ballagásra odaértünk. De ott aztán senki sem ballagott, mindenki csak állt. Látni semmit nem láttam olyan sokan voltak. Barni, a keresztanyu barátja a nyakába vett, de ott meg olyan magasan voltam, hogy megíjedtem... így nagy-nagy sírás, és a helyszín sietős elhagyása volt a vége a dolognak.
Még egy kis séta, egy gyors bevásárlás, és indultunk is Mihályfalvára a Családi vacsorára. Az Imola nagyijánál voltunk, vagy 40-en. És voltak ott ám gyerekek is, három szőke és egy barna lány! Olyan jó volt velük játszani. Nem is érdekelt, hogy van ennivaló, háromfogásos vacsora, meg sütemény... egy kis pogácsát ettem, aztán iszkiri, rohanás a lányokkal. Mentünk, beszélgettünk, rohangáltunk, még énekeltünk és táncoltunk is. Az egyik körjátékba még Imola is beszállt. Nagyon mókás volt ám!